A passzívház nem új találmány. Németországban 1974 óta Dr. Wolfgang Feist folyamatosan fejleszti a passzívház technológiát. Ennek lényege, hogy az épületek tervezését energetikai szempontok alapján kezdik meg, és a megjelenést, kialakítást, ennek a speciális energetikai megfontolásnak rendelik alá. Az alapelv: Az épületben már bent lévő és az életvitelünk során keletkező hőenergiát minden lehetséges eszközzel bent kell tartani.
Minden épületnek van több-kevesebb hővesztesége, és az elvesztegetett hőmennyiséget folyamatosan pótolni kell. Egy ház létrehozásánál az építész tervező az előírások és az építtető igényeinek megfelelő hőszigetelésű házat tervez meg. Az épület hőveszteségének pótlásáról pedig a gépész tervező gondoskodik a megfelelően méretezett kazán és fűtési rendszer segítségével.
A passzívház esetében a cél az, hogy ezt a hőveszteséget olyan mértékig csökkentsük, hogy ne legyen szükség ilyen gépészeti berendezésekre. Ez a helyzet akkor áll elő, ha az épület energiaigényét a mai magyar átlag töredékére szorítjuk le. Egy átlagos családi ház éves energiaszükséglete 150-200 kWh/(m2, év), míg ez a passzívházak esetében ez nem lehet több, mint 15 kWh/(m2,év). Látható, hogy a passzívháznak is van hővesztesége, így az energiamegmaradás törvénye értelmében ezt pótolni kell ahhoz, hogy a szobában egyenletes, tartós meleg legyen.
Ezt a hőmennyiséget viszont a lakás használata során keletkező „hulladékhő” biztosítja. A kazán helyett számos villamos berendezés (TV, számítógép, mosógép, stb.), a hétköznapi tevékenység (fürdés, főzés) szolgáltatja a hőenergiát, sőt, a lakók maguk is mint egy mobil, 36,5 oC-os fűtőtest gondoskodnak az otthon melegéről. Egy felnőtt személy óránként 210 W hőenergiát ad le, ami ilyen csekély veszteségek esetén már nem elhanyagolandó tétel. Természetesen az is jó, ha besüt a nap az ablakon, és a hőenergiáját az épületszerkezetek képesek tárolni, mert a megfelelő tájolással – nem állandó, de jelentős – energiaforrást kapunk.
Kiváló hőszigetelés
Az energiatakarékos építés legfontosabb elve: az épület köré megszakítatlan hőszigetelést kell elhelyezni.
Hőhídmentes szerkezet
Képzeljünk el egy olyan homogén, sík falat, mely eltérő hőmérsékletű tereket választ el egymástól. Ebben a falban a hő egyenletesen, a falra merőlegesen, párhuzamos vonalak mentén áramlik a hideg oldalra. Ezt hívják egydimenziós hőáramnak. Amennyiben megzavarjuk ezt az áramlást (például eltérő hővezetési tulajdonságú anyag beépítésével, vagy nem egyforma a meleg és a hideg oldali felület – hűtőborda), több dimenziós hőáramok alakulnak ki. Az ilyen helyeket nevezzük hőhidaknak, ahol a távozó energia lényegesen nagyobb, mint a többi, zavartalan helyen.
Ablakok, ajtók
A passzívház ablakának hőátbocsátási tényezője (kerettel együtt mérve) nem lehet több, mint 0,8 W/m2K. Ezt a gyakorlatban többnyire háromrétegű üvegezéssel lehet kielégíteni, bár létezik ma már négyrétegű üvegezésű ablak is!
Légtömörség
Passzívház építésekor a gondos kivitelezők légtömör határolófelületeket készítenek. Jó lenne, ha ez a hagyományos épületeknél is szempont lenne, hogy a belső levegő ne távozzék ellenőrzés nélkül az épületből. A légtömörség nem az energiatakarékos építészet hobbija, hanem minden épületre nézve alapkövetelmény.
Hővisszanyerő rendszerek (épületgépészeti megoldások)
Miután passzívházunkat körültekintően és alaposan légtömörré tettük, gondoskodni kell a friss levegő bejuttatásáról. Jó levegőminőség csak akkor érhető el, ha az "elhasznált" levegőt rendszeresen kicseréljük friss kültéri levegővel. Napi két ablaknyitás ezt nem oldja meg. A szellőztetés akkor működik megfelelően, ha a friss kültéri levegő a nappaliba, a gyerekszobába, a dolgozó- és hálószobába kerül bevezetésre, a meleg, de elhasznált, oxigén szegény levegő pedig onnan – ahonnan amúgy is elszívást alkalmaznánk - a fürdő, mellékhelyiség és a konyha irányából távozik.
A távozó meleg levegő viszont jelentős energiatartammal bír, ezért a légtechnikai berendezéseket mindig hővisszanyerővel kell kiegészíteni. Így a távozó levegő hőjét a bejövő hideg levegő felmelegítésére lehet fordítani. A legmodernebb légtechnika ma már 75-99 %-os hővisszanyerést is lehetővé tesz. A szellőztető berendezések hatékonyságát tovább javíthatják a földszondák. A föld télen átlagosan melegebb, nyáron hidegebb, mint a kültéri levegő. A friss levegőt így a föld télen képes előmelegíteni, illetve nyáron előhűteni. Ez tovább fokozhatja a légtechnika – és a ház – energiahatékonyságát.
A légtechniaki berendezésekkel nem csak az energiatakarékosságot szolgálhatjuk. Mivel nem kell az ablakot kinyitni, a bevezetett levegő szűrésével gondoskodhatunk a teljesen tiszta, por- és pollenmentes levegőről, ami a légúti megbetegedésekben szenvedők számára igen fontos lehet.
A teljes cikk az www.austrothermakademia.hu weboldalon olvasható.