A külvilág ingereit látásunk, hallásunk alapján érzékeljük. Újszülött korban azonban még nem tökéletes a csecsemő hallása, úgyanúgy, ahogy járni sem tud még, bár vannak lábai.
Születés
után a hallórendszer érési folyamaton megy keresztül, amihez
elengedhetetlenül fontos a kellő hanginger. Ahhoz, hogy a baba beszéd-és
nyelvfejlődése zavartalan legyen, elengedhetetlen a hallópályákon
keresztül a hallóközpontba érkező ingerület.
Fontos
tehát, hogy beszéljünk, énekeljünk kisbabánkhoz már születését
követően, ahogy lehet. /ezt minden édesanya ösztönösen meg is teszi!/.
Sajnos a jószándék nem mindig elegendő. Veleszületetthalláscsökkenés
Magyarországon az újszülöttek 1-3 ezrelékében előfordul.
Újszülött-és
csecsemőkorban a halláscsökkenést nem könnyű észrevenni. Általános
tapasztalat, hogy szűrés nélkül a súlyos, veleszületett halláscsökkenés
csak 2-3 éves korban kerül felismerésre! Ez azért nagyon nagy baj, mert a
beszédfejlődés, szókincs, későbbi tanulás, nyelvhelyesség szempontjából
döntő fontosságú az első 3 életév. Szerencsére az időben felismert
halláscsökkenések rehabilitációs lehetőségei nagyon jók, fontos is tehát
mielőbb elkezdeni!
A
halláscsökkenések döntő többsége genetikai eredetű, de ép hallású
szülőknek is lehet nagyothalló gyermeke, így a szűrés fontosságát
nemlehet eléggé hangsúlyozni. Szerencsére ma Magyarországon az
újszülöttkori hallásszűrés kötelező. Sajnos nem minden
újszülöttosztályon áll rendelkezésre a megfelelő objektív
vizsgálóeszköz, egyre gyarapszik az otthonszülések száma, és más okok is
előfordulhatnak, amiért nem kerül szűrésre az újszülött.
A
védőnők feladata, hogy a baba 1 hónapos koráig az első szűrővizsgálat
mindenképpen megtörténjen. Különösen fontos a veszélyeztetett csoportba
tartozó babák vizsgálata, ide tartozanak azok a kicsik, akik édesanyja a
terhesség során fertőzésen esett át /különös tekintettel a CMV, rubeola
és egyéb vírusokra, toxoplasmára, stb/, a koraszülöttekre ill aki
intenzív kezelésre szorultak születésük után, fejlődési
rendellenességgel világra jött babák, ill. a születés körüli nehézségek,
rossz Apgar, kicsi súly, stb. Természetesen a családban előforduló
halláscsökkenés is rizikófaktor!
A
korszerű és megbízható módszer egy pár másodperces objektív vizsgálat,
aminek hosszú és nehezen megjegyezhető neve van: otoakusztikus
emissziósvizsgálatnak hívják... Amennyiben ismételten nem jó eredményt
kapunk ezzel a vizsgálattal, úgy mindenképpen a baba további
vizsgálatára van szükség audiologiai állomásokon, fül-orr-gégészeti
háttérrel egybekötve.
Nézzük
meg tehát a kórházból kapott zárójelentésünket, szerepel-e rajta a
hallásszűrés, ill. kérdezzünk rá mindenképpen. /OAE rövidítés is
használatos!/. Ha nem megnyugtató a válasz, kérjünk tanácsot védőnőnktől
vagy keressük fel a gyermekaudiológiai állomások valamelyikét. Az
időben észlelt eltérések jól kezelhetők, és a késlekedés egész életre
kihathat!