A horkolás mindennapos jelenség. Majd minden negyedik embert érint, akit éppen nem, az megosztja az életét (és az ágyát) egy horkolóval. A horkolás nem betegség, ellentétben az alvás közben tapasztalható légzéskimaradással, amelynek számos súlyos betegség írható a számlájára.
Évezredek óta horkolnak az
emberek, a problémára régóta keresték-keresik az orvosok a
magyarázatot. A felső légutakban keletkező hangjelenséget az utóbbi
néhány évtizedben kezdték el behatóbban tanulmányozni, mióta rohamos
fejlődésnek indult az alvással összefüggő légzészavarokkal foglalkozó
tudományág. A horkolás a szájgaratban jön létre, ami nem más, mint az
orrüreg, a szájüreg és a gége által határolt terület, egy elölről
nyitott, csontokkal nem merevített, izmos „cső”. Normális esetben
rugalmasan tágul ez a cső, az izmok biztosítják a légutak nyitva
tartását, a szabad levegőáramlást és a normális légzést. Alvás közben a
garat átmérőjét az úgynevezett belégzési reflexek szabályozzák. Az
alvásfázisok közti átmenetekben azonban a reflexek gyengülnek, illetve
hiányoznak, a légúti keresztmetszet leszűkül, ezért a beáramló levegő
mennyisége megnő és felgyorsul. Ez a gyors levegő okozza a lágy szájpad,
a nyelvcsap és a garatívek zajos vibrációját – azaz a horkolást.
A horkolás kezelése
Hihetetlen
tárháza van a horkoláscsillapító szereknek, kezeléseknek, komoly
beavatkozásoknak, előbb azonban azt kell tisztázni, hogy mi lehet a
horkolás kiváltó oka, valamint el kell különíteni a veszélytelen
horkolást a súlyos következményekkel járó, alvás közben tapasztalható
légzéskimaradástól. A kezelések első lépcsője a helyes életmód: a
dohányzás abbahagyása, az ideális testsúly elérése. A nyugtatók
elhagyása, az alvás pozíciójának megváltoztatása (oldalt, illetve
megemelt felsőtesttel) további lépések a horkolás megszüntetésében. Az
ittas ember is jobban horkol, hiszen a garatfal feszességét fenntartó
izmok lazábbak, ugyanilyen hatásúak az altatók, nyugtatók is. A
fül-orr-gégész választ ad az anatómiai elváltozásokra, és ha szükséges,
elvégzi a műtéteket: a megnagyobbodott orrkagyló, lágy szájpad,
nyelvgyök kisebbítését, orrsövényműtétet, a fogak, illetve az állkapocs
illeszkedésének javítását. Segíthetnek a gyógyszerek, az orrlégzést
javító orrspray vagy orrtapasz, a szájspray-k, amelyek síkosító
bevonatot képeznek a torokban, így csillapítják a horkolás hangját.
Bizonyos segédeszközök is hasznosak lehetnek, például a harapást emelő
sín vagy a túlságosan laza lágy szájpad merevítése. Hiba azonban azt
hinni, hogy a horkolást mindenféleképpen meg kell szüntetni – ugyanis
csöppet sem fárasztó (legalábbis a horkolónak), és nem veszélyes az
egészségre.
Ami nem horkolás
A
technika fejlődésének köszönhetően derült fény arra, hogy a horkolók
között lényegesen gyakoribb az alvási apnoe szindróma előfordulása, azaz
a vizsgált betegek közül sokaknál hosszabb légzéskimaradást észleltek
alvás közben. Az alvási apnoe lényege, hogy kórosan hosszú (10
másodpercnél hosszabb) légzésszünetek jelentkeznek óránként több mint öt
alkalommal. Ennek következtében memóriazavarok, ingerlékenység,
napközbeni aluszékonyság, fejfájás, csökkent libidó, szív- és
érrendszeri betegségek (magas vérnyomás, cukorbetegség,
szívritmuszavarok, szívelégtelenség, stroke) alakulhatnak ki. A
rendellenes alvási légzésben szenvedő a tünetek megjelenésére figyelhet
fel (ingerlékenység, fejfájás, memóriazavar, fáradtság), valamint az,
aki vele alszik, észreveheti és figyelmeztetheti a légzéskimaradásra.
Ha már a környezetünk nem bírja..
Akár
hogy is nézzük, a szenvedő alanya a horkolásnak a partnerünk,
hálótársunk, szombatársunk, akit ez sokszor zavar a pihenésben. Nekik
ajánljuk a SleepSoft füldugót, ami különleges szűrővel van ellátva. Ennek eredményeként csillapítja, a horkolás hangjait. A SleepSoft szükséges mértékben viszont átengedi a magas frekvenciájú hangokat, mint a gyereksírás, ajtócsengő, vagy az ébresztőóra hangja.