Iskolai zajártalmak

A tanulókat érő zajártalmakról írott cikk áttekinti, miként hat a környezet zaja a tanulók koncentrációjára, tanulási eredményességére. A szerző szerint a zajártalmak csökkentésében jelentős szerepet játszik, ha a pedagógus tudatosítja, hogy a diákok által használt hanghordozó-lejátszó eszközök hangos működtetése milyen súlyos ártalmak forrása lehet.

Napjaink hektikus, rohanó életvitelében egyre gyakrabban találkozhatunk a zaj egészségkárosító hatásaival. Az ipari munkahelyeken mindennapos téma, és megszaporodtak az ezzel foglalkozó tanulmányok is. Az iskola és az oktatásügy területét azonban ez idáig nem vagy csak igen csekély mértékben érintették a zajártalmi vizsgálatok, pedig ez a probléma az iskolákat sem kerüli el, ugyanis a lárma az egészségre ártalmas hatása mellett nagymértékben zavarja a tanulás-tanítás folyamatát.

A modern kori internet és a multimédiás oktatási módszerek mellett az iskolai oktatás legfontosabb eszköze továbbra is a szóbeli kommunikáció, azaz a másikkal való beszéd és a másik meghallgatása. A hallás így a tanulásnak is egyik alapfeltétele. Először meg kell tanulnunk beszélni, hogy meg tudjuk magunkat értetni és megérthessük a másikat is. Az egész társadalmat minősíti, hogyan kommunikálunk egymással.

A zaj mindenekelőtt az általános iskolás gyerekek iskolai munkáját gátolja leginkább, mert ők még az anyanyelv elsajátításának fázisában vannak. Számukra még a tanár-diák közti verbalitás tölti be a legfontosabb szerepet, a táblakép és a könyv még keveset segít a tanulásban. A másik veszélyeztetett terület az idegen nyelvet tanulók köre, ahol életkortól függetlenül fontos szerepet játszik az érthetőség és a jól hallhatóság.

Maria Klatte német pszichológus szerint a diákok a tanóra kb. 75 százalékát töltik a tanárra való figyeléssel. Ebből aránytalanul sok időt vesznek igénybe a „Csöndet kérek!”, „Figyelj rám!”, „Ne zavard a szomszédodat!” felszólítások, amelyek gyakran eredménytelenek, és nem kímélik a tanárok hangszalagját. Sokan használnak ennek kiküszöbölésére valamilyen csöndjelet. Egyes tanárok felemelik kezüket, vagy szájukhoz emelik mutatóujjukat, avagy mindannyian emlékezünk még fizika- vagy matematikatanárunkra, aki a vonalzót az asztalon kopogtatva próbálta a zsibongó osztályt rendre inteni. Minden tanárnak más és más stratégiát kell kiépítenie, hogy megtalálja az adott osztályközösség számára legmegfelelőbb fegyelmezési módszert.

Az oldenburgi egyetem kutatói megállapították, hogy a lárma akadályozza a tanulókat a koncentrálásban. E kutatási eredmény az egyik leghevesebb generációs problémát oldotta meg a szülők javára. A szülők ugyanis mindig is tudták, amit tudományosan is alátámasztottak a szakemberek: a mellékzörejek zavarólag hatnak a tanulásban. Ezáltal összeomlani látszik az iskolások azon védekező stratégiája, mely szerint: „Ha szól a zene, akkor jobban tudok a házira koncentrálni.”

A brémai egyetem egyik kutatása alapján a pedagógusok közel 80 százaléka a lármát jelölte meg az egyik legzavaróbb tényezőként, egy amerikai kutatás pedig 3,1 millióra becsüli azon oktatók számát, akik hangszalagbetegségekkel küzdenek.

Tíz tanár kollégámmal magam is tesztet töltettem ki, melynek egyik kérdése így hangzott: „Hogyan ítéled meg az iskolai oktatásban a tanulók által okozott lármát?” Egyvalaki a „nem zavar”, hárman a „valamelyest zavar”, hatan pedig a „leginkább ez zavar” választ jelölték meg.
A teszt utáni beszélgetésünkből is világosan kiderült, hogy a zaj mindenképpen zavarja a tanítást. Kommunikációs félreértések lépnek fel, és a résztvevőknek sokszor nagyon hangosan kell beszélniük ahhoz, hogy megértessék magukat, ami pedig hosszú távon általában hangszálbetegségeket okoz. Emellett a lárma stresszes állapotot idéz elő. A tanár közlései rövidebbek lesznek, egyszerűbben fogalmaz, lassabban beszél, a hangszín monotonabbá válik, és összességében kevesebb információ jut el a diákhoz, ami nem segíti az érdekfeszítő és motiváló oktatást.