Egyetlen kevés alvással töltött éjszaka is gátolja a szervezet képességét arra, hogy felhasználja az inzulint a vérben lévő cukor lebontására, állapították meg holland kutatók.
A
szakemberek úgy vélik, nem véletlen, hogy miközben a nyugati
országokban egyre rövidült a napi alvási idő az elmúlt évtizedekben,
addig egyre gyakoribbá vált a cukorbetegség és az inzulinrezisztencia.
"Megállapításaink
azt mutatják, hogy egy alváshiányos éjszakának mélyrehatóbb hatása van
az anyagcsere-szabályozásra, mint korábban feltételezték" - mondta el Esther Donga kutatásvezető, a hollandiai Leideni Egyetem orvosi központjának igazgatója.
A
2-es típusú, felnőttkori cukorbetegséget az okozza, hogy a szervezet
nem képes megfelelően felhasználni a hasnyálmirigy által termelt
inzulint, a hormont, amely az ételek lebontása során keletkező glükóz
szintjét szabályozza a vérben. A magas vércukorszint miatt károsodnak az
erek, a szem, a vese, az idegek és a szív. A rossz étrendhez és
mozgásszegény életmódhoz köthető betegség járványszerű méreteket öltött
az elmúlt években. Becslések szerint jelenleg 180 millió ember
diabéteszes szerte a világon.
Korábbi
tanulmányok már igazolták, hogy a hosszú távú alváshiány következtében
felborul a cukoranyagcsere, ám Donga szerint szerdán közzétett
tanulmányuk az első, amely egyetlen éjszakai alváshiány hatását
elemezte. Kilenc egészséges embert vizsgáltak meg nyolc órányi alvás,
majd egy másik alkalommal négy órányi alvás után.
A
Journal of Clinical Endocrinology and Metabolism című szaklapban
megjelent eredmények szerint egyetlen napi alváshiány 18-25 százalékkal
csökkentette az inzulinérzékenységet.
Szakemberek szerint egy felnőtt embernek hét-kilenc óra alvásra van szüksége naponta.