Mit okozhat a zaj?

A zajszennyezés felzárkózott a légszennyezés mögé, az egyik legsúlyosabb környezeti és munkahelyi ártalommá vált. Milyen problémákhoz vezethet?

Először egy neves, világzenét – tehát nem technót – játszó együttes koncertjéről kellett negyedóra elteltével távoznom, mert a szekrénynagyságú hangfalak úgy felerősítették a zenét, hogy egész egyszerűen fizikailag fájtak – az egyébként az otthoni CD-lejátszóról ismert számok. Máskor azon kaptam magam, hogy a mozikban a fülemre tapasztott kézzel várom, legyen vége a túlhangosított filmelőzeteseknek.

Mindaddig csak a korosodásommal járó tünetnek gondoltam a zajtűrő küszöböm „kopását”, amíg nem olvastam arról, hogy mind az Egészségügyi Világszervezet, mind pedig az EU egészségügyi szakemberei tenni szeretnének a zajártalom, a zajterhelés ellen.

Egyre több kutatás támasztja alá ugyanis, hogy az elmúlt ötven évben az embereket érő zajterhelés mintegy megharmincszorozódott. Ennek oka nyilvánvalóan az életmód változásaiban és a technikai fejlődésben keresendők. Nincs olyan területe és helyszíne az életünknek – legyen szó munkáról, szórakozásról, pihenésről –, ahol ne lennének jelen, vagy ahová ne tudnának behatolni a zavaró hanghatások. Bár a jóléti társadalmak embere – látszólag – megtanult együtt élni az életmódjából adódó zajterheléssel, egyre több tudományos vizsgálat támasztja alá, hogy a tartós és/vagy intenzív zajok következtében mind többeket fenyeget már a középkorúak közül is a halláscsökkenés veszélye.

Ami azonban még ennél is „fenyegetőbb”: a huzamosabb ideig, mondjuk néhány éven át tartó állandó zajterhelés (és ez nem csak valamilyen gyakori, erős, bántó, fület sértő hanghatás lehet, hanem bármiféle állandó tompa, monoton zaj is) károsan hat az idegrendszer működésére (neurózis, depresszió), a szív- és érrendszerre (hozzájárulhatnak az infarktus és a magas vérnyomás kialakulásához). Az ez irányú orvosi kutatások azt a feltételezést is igazolták, hogy a zajok negatív hatással vannak az alvásunk minőségére (mélységére, idejére), a figyelem-összpontosító képességünkre, a hangulatunkra, a kedélyállapotunkra, vagyis az életminőségünkre is.

Hol a tűréshatár?
Az emberi szervezet alkalmazkodóképessége lehetővé teszi, hogy bizonyos monoton zajok vegetatív idegrendszeri hatásait enyhítse, de 85 dB (decibel) felett ez az alkalmazkodási képességünk kimerül, aminek következtében egészségünk károsodhat. Az orvostudomány szerint a zaj okozta fájdalomküszöb 120-130 dB felett van, ami megfelel egy körülbelül száz méter távolságra lévő lökhajtásos repülőgép felszállásakor keletkező zajnak.
Elsősorban a városi lakások lakóinak általában 40-50, az irodákban dolgozóknak 65 dB erősségű zajt kell folyamatosan elviselnünk.

Bár ahány ember, annyiféle a zajtűrő képességünk határa, a 85 dB az a határ, amelyen túl folyamatosan létezni már nem lehet az egészségkárosodás kockázata nélkül.

Az iparosodott országokban élők többségének a közlekedéssel járó zajterhelés jelenti a legnagyobb problémát. Ez a naponta több órán keresztül akár a tudat alatt is „érzékelt” zajhatás meghaladhatja a 80 dB-es átlagszintet. A megengedett sebességnél a járművek legalább 70 dB-es zajt keltenek, amely teherautóknál, motorkerékpároknál, különösen gyorsításkor vagy hegymenetben a 85 dB-t is elérheti. A sűrű egymásutániság és a párhuzamos közlekedés, valamint a házakról visszaverődő zaj esetén ez még 3-5 dB-lel megemelkedhet. A 30–65 dB erősségű zaj (amely jelen van szinte minden munkahelyen, bevásárlóközpontban, pályaudvaron, vagy a közlekedési eszközök többségén) elsősorban az egymás közötti kommunikációt nehezíti, pszichés hatása pedig figyelemzavarokban, ingerlékenységben, fáradékonyságban nyilvánulhat meg.

Akik reptér közelében laknak, vagy valamilyen erősen zajos munkahelyen dolgoznak (pl. építkezés, étterem, vendéglő), akár 65–85 dB erősségű zajt is kénytelenek elviselni. Ez a zajszínt már károsan hat a szívműködésre, hajlamosít a magas vérnyomásra, provokálja a pulzusszám emelkedését, és negatívan hat a légzésre és a szervezet anyagcseréjére.