A halláskárosodottak örök csendben élnek, és mindent megtennének azért, hogy újra hallják a külvilág zaját. Akik fülzúgástól szenvednek, megfelelő terápia nélkül sosem élvezhetik igazán a csendet.
A latin eredetű tinnitus szó csengést, csörgést, zúgást jelent, és minden olyan kórosan érzékelt zajnak a jelölésére használják, amely nem külső hangforrásból ered. Élete során szinte mindenki tapasztal a fülében hasonló hangérzéseket, így azok is el tudják képzelni, milyen kellemetlen lehet hosszú távon elviselni a fülzúgást, akik nem érintettek a problémában.
Milyen hangok nehezítik a fülzúgástól szenvedők mindennapjait?
Nagyon széles spektrumon mozog az a hang, amit a fülzúgással együtt élők hallanak. Vannak, akik a tévé sistergéséhez hasonló hangot, mások sípolást, tücsökciripelést, berregést, fütyülést, sistergést, szívdobbanáshoz hasonló pulzálást észlelnek, de olyan is előfordul, hogy valakinek a légkalapács zaját kell egész nap elviselnie. A hangok erőssége egyéni és gyakran változó, és nemcsak a fülben, hanem a fejben is jelentkezhetnek. Nyugodt, csendes környezetben a legzavaróbbak, sok szenvedő alanynak ezért megnehezítik az elalvást, akadályozzák a koncentrációt.
Hogyan alakul ki a fülzúgás?
A fülzúgás létrejöttéről több elmélet is létezik, legelfogadottabbnak azonban a Japánban, később Amerikában tevékenykedő lengyel származású Pawel Jastreboff által 1988-ban kidolgozott neurofiziológiai modellt tartják. Régóta tudjuk, hogy a külvilágból érkező zajok hatására a dobhártya rezegni kezd, majd a középfülben elhelyezkedő hallócsontocskák vezetik tovább a rezgéseket a belsőfülbe. Elektromos jelekké, azaz ingerületté a belsőfülben elhelyezkedő csiga szőrsejtjeiben alakulnak át az addig mechanikus hangrezgések. Ezek az elektromos jelek az agyban, a hallóideg rostjain futnak tovább az agykéregig. Az új neurofiziológiai modell alapján az agy különböző pontjain a jelek, jelsorozatok tovább alakulnak, és nemcsak a hallópályához tartozó területek, hanem egyéb idegpályák, fontos agyi területek felé is adnak információkat. A tinnitus létrejöttének kritikus helyei az agy azon részei, ahol ezeknek az információknak az átalakulása, átadása történik.
Kitől kérhetnek segítséget azok, akiknek nem szűnik a fülzúgásuk?
Rendkívül fontos, hogy ha valaki hosszabb ideig tartó fülzúgást észlel, minél hamarabb forduljon orvoshoz, nem érdemes arra várni, hogy magától elmúljon. A kivizsgálást általában fül-orr-gégész orvos kezdi, bár a fülzúgásoknak csak igen alacsony százaléka tartozik kizárólag erre a szakterületre. A tinnitus legbanálisabb oka a felhalmozódott fülzsír, amelynek eltávolítása után a panasz megszűnik. Fülgyulladás és fülkürthurut is okozhat fülzúgást, ami az esetek nagy részében szintén eredményesen kezelhető. Hallásvizsgálatra is sor kerülhet, mivel hallásromlás is társulhat a fülzúgáshoz. Tudni kell, hogy a tinnitus hátterében legalább ötven tényező állhat, ezért ha a fül-orr-gégész nem találta meg a kiváltó okot, a vizsgálatot folytatni kell.
Lelki tényezők is állhatnak a fülzúgás hátterében?
Ismert
a pszichológiai-pszichiátriai, stressz okozta fülzúgás, ami napjainkban
vezető faktornak számít. A stressztűrő képesség alacsony szintje már
igen fiatal korban előidézheti a tinnitust, és vizsgaidőszakban,
szerelmi bánat, családi konfliktusok, munkahelyi feszültség stb. esetén
a panaszok felerősödhetnek. Pszichiátriai vonatkozása is ismert a
fülzúgásnak, a betegek ilyen esetben téveszmével, illetve
hallucinációval összefüggésben hallhatnak hangokat. Az alkoholizmus és
a drogfüggőség szintén előidézheti a tinnitust.