Az utóbbi években vált felkapott úti céllá Velence a farsangi időszakban, de a mulatságok megrendezése több évszázados múltra tekint vissza. A karnevál a böjtöt megelőző utolsó, nagy lakomákkal teli ünnepség. Az elnevezés a latin carne levare, „hús elhagyása" kifejezésből alakult ki. A télbúcsúztató rendezvények vízkereszttől húshagyó keddig tartanak.
Története
Az ókori Görögországbeli Dionüszosz ünnepekkel rokonítják, mivel január táján álarcos felvonulásokat már akkor is tartottak. Akárcsak Rómában a Saturnália ünnepeken, mely a középkori néphagyományban is tovább élt, de az egyház igyekezett vallásos tartalommal megtölteni, így alakult ki a farsang. Hazája tehát Olaszország és fontos jelképe a maszk, melyből Velencében készültek a leghíresebb és legszebb darabok. Mátyás király udvarába is innen, a karneválok városából érkeztek az álarcok. A Velencei Köztársaság hanyatlása után a hagyomány is feledésbe merült, és csupán 1980-ban élesztették újjá. Azóta évről évre egyre többen szeretnék a városlakókkal együtt feleleveníteni mesebeli hangulatát.
Jellegzetességei
A karnevál központja mindig is a Szent Márk tér volt, a felvonulások fő színhelye. Aki nem ment le az utcára, az erkélyről szórhatta a konfettit a járókelőkre. Ilyenkor a lakók díszes és színpompás ruhákba bújtak és gazdagon festett papírmasé maszkkal fedték el arcukat, így önfeledten mulathattak, belekóstolhattak, hogy milyen más bőrébe bújni: öltözhetett a gazdag szegénynek vagy a férfi nőnek. Szinte az összes tilalmat feloldották erre az időszakra, azonban biztonsági okokból a szerencsejátékosok (adósaik elől való elrejtőzés lehetősége miatt) és a fegyvert viselők (álarcos rablás veszélye miatt) nem hordhattak maszkot.
A művészetek, színészkedés, pantomimesek is hozzátartoztak a forgataghoz. A színészek maguk a polgárok voltak, színpadként pedig az utcák szolgáltak. A commedia dell'arte a XVI.-XVIII. Században uralkodott az olasz színjátszásban, melynek lényege a rögtönzés és az állandó, rögzített emberi típusok eljátszása (például a gőgös, a hősszerelmes, a könyörtelen, a gazdag), a rájuk jellemző, jellegzetes ruhákban.
Az ünnepség sok-sok elemet megőrzött a múltból, a fentiek szinte mindegyikét. A csúcspont ma is az utolsó nap, a húshagyó kedd, amikor elbúcsúztatják a karnevál hercegét. A herceg evett, ivott, mulatott, de ezután megsiratják és elkísérik utolsó útjára. Bíróságra viszik, ahol az elmúlt év minden gaz tettét rákenik. A hús-vér herceget kicserélik egy szalmabábra, majd büntetésül máglyán elégetik. Átvitt értelemben saját bűneiket, minden velük történt rosszat és a telet is eltemetik, amikor a megtisztulást jelképező tűzben elég a bábu. Ezek után pedig várják a megújulást, a természet ébredését, vagyis a tavaszt.