Egyszer már ültünk itt, ha jól tudom, akkor már öt éve,
A nyolcadikos ballagásod ünnepeltük, aranyos Mirtike!
Azután nulladikkal kezdtél, egy iskola évet németeztél,
A félelmetes der, die, dass-okból simán, közép fokút tettél.
Mirtike, mi mondtuk néked, a nyelvekkel növekszik értéked,
Kis csibe, tehát hármat érsz, mert te angolul is már beszélsz,
Ez a szám nem mesébe illő, hanem ez egy emberre értendő,
Ha értesz és beszélni is tudsz, az életben biztos révbe jutsz.
Ezen felül még túl sok tudomány hömpölygött feléd, akár az ár
Néha-néha már csaknem elsodort, de te frappánsan álltad a sarat,
Feláldoztad a nyarat, gyakran még lélegzet vételnyi időd sem maradt,
Mindig későn feküdtél, ha kellett korán keltél és nem hagytad magad.
De azért nem hiába dolgoztál, hiszen érdemben is szépen gyarapodtál,
Gyűjtöd a pontokat kitartó szorgalommal, így készülsz az egyetemre,
Hogy ott küzdjél tanszékekkel, karokkal, szakokkal, professzorokkal,
És öt év elteltével egy diplomával a kezedben, kerülj ki az igazi életbe.
Az egyetemre már nem gyerekek, hanem komoly, érett felnőttek járnak,
Elvileg ők már saját felelősségükre teszik, mindig, mindazt, amit csinálnak,
De úgy állj hozzá, aki ezt becsülettel és szorgalommal teljesen végig vezeti,
Az a további életében az egyetemi éveket, mint élete fénykorát, úgy emlegeti.
Tehát ismét tanulni, ez lesz a feladat, eddig alapoztál, most építsd a falakat,
Attól függ a jövőd, hogyan végzed dolgod, kívánjuk sikeres legyen a te sorsod!
Olyan szakmát válassz, amiben kedved leled, ez teszi széppé részben az életed,
Egészség, szorgalom kísérjen utadon, légy nagyon boldog Mirti, ez leghőbb óhajom!