Végre sikerült Paulának felkerülni Budapestre. Szinte gyermekkorától dédelgetett álma vált valóra. Nem kívánt a nővére sorsára jutni, aki 18 éves korában férjhez ment egy földműveshez. Most 25 éves, 2 gyermeke van és elégedetten éli egyszerű hétköznapi életét. De Paulának ez elviselhetetlen lenne. Ő soha sem szeretett falun élni, még a közeli kisváros sem vonzotta. Kizárólag a fővárosba vágyott mindig.
Ó Istenem, most itt van és itt is akar maradni élete végéig!
Ideiglenesen egy távoli rokonnál lakik a város peremén. Az idős nagynéni örül, hogy nincs egyedül, nem sürgeti Paulát abban, hogy gyorsan munkát találjon. Egyelőre jól meg vannak egymással.
Szokatlan, hogy itt drágább az élet, mint otthon. Nagyok a távolságok és a közlekedésért bizony fizetni kell. Giza néni esténként meleg étellel várja, de napközben is enni-inni kell. Anyjával sűrű levelezésben van és a borítékban többnyire lapul egy-egy papír pénz, „apádnak nem kell tudni róla" megjegyzéssel. Ilyenkor meghatódik és elfogja a vágyódás az otthona, főleg az anyja után. De erőt vesz magán. Nem akar megingani az elhatározásában és a családját sem avatja be az eddigi tapasztalataiba. Ami lényegében kudarcok sorozata az elhelyezkedése vonatkozásában. Nagyon válogatós a felkínált állás lehetőségekben, pedig tulajdonképpen semmihez sem ért. Mégis tiszta, kényelmes, jól jövedelmező munkát keres. Bár egyre fogyó reménnyel, de nagy kitartással.
Már több mint egy hónapja tartott ez a keresgélés, amikor éhesen, szomjasan beült egy kis vendéglőbe, hogy legalább egy tartalmas levessel nyerjen erőt és mindenekelőtt bizalmat a továbbiakhoz. Rendelt és miközben várakozott, odalépett hozzá egy megnyerő külsejű fiatalember és megkérdezte, hogy leülhet-e az asztalához. Paula bólintott.
Beszélgetni kezdtek a tikkasztó melegről, de szinte észrevétlenül hamarosan megnyíltak egymás számára és a magánéletük került szóba. Hosszan beszélgettek. Végül egy villamosra szálltak, mert Dénes, Paula nénikéje közelében lakott. Megbeszélték a következő találkozásuk időpontját. Dénes segítséget ígért az elhelyezkedésben, mivel éppen szabadságon volt és szabadideje akadt bőven.
Dénes a találkozóra örömhírrel érkezett, egy kedvező állás ajánlattal. Az egyik barátja Angyalföldön dolgozott egy fuvarozónál, akik a gyerekeik mellé németül tudó, úgynevezett „Freulein"-t kerestek. Paula nagyon megörült, ennek a lehetőségnek, ő egy német faluból származott és az iskolában is csak német nyelven tanították. Elment a beszélgetésre a ház asszonyával és azonnal felvették.
Három kislányt bíztak rá, Magdi 5 éves, Erika 3 éves és Luca 8 hónapos volt. A feladata kizárólag arra korlátozódott, hogy állandóan a gyerekekkel kellett lenni és csak németül szabadott beszélni velük. Ez Paulának nem volt nehéz feladat, mert otthon is mindig németül beszéltek. Választhatott a bejárás, illetve a bentlakás között. Paula inkább bejárt a nénitől.
Tetszett neki, amit tenni kellett. Aranyosak voltak a gyerekek és az esték szépek Dénessel. Ha a szülőknek programjuk akadt Paulát felkérték, egy-egy éjszakai ügyeletre. De ez elég ritkán fordult elő. Viszont elég gyakran került sor a gyerekekkel séta kocsikázásra. Ilyenkor az uraság hintójával, gyönyörű lovakkal és libériás kocsissal bandukoltak Budapest Sugár útján. Paulának olyanra sikerült az élete, amilyenre vágyott. Mindenre volt elég ideje, csak a nénit hanyagolta el egyre jobban, aki ezért folyamatosan zsörtölődött. Nagyon egyedül érezte magát szegény, de hát, akkor meg miért kerülgesse a lakásában, ezt a lányt, ha semmi haszna sincs belőle. Nem segítséget akart, csak azt, hogy valaki egy kicsit törődjön vele.
Paula elmesélte Dénesnek, hogy milyen kínos számára Giza néni ragaszkodása. A fiú erre felajánlotta, hogy költözzön hozzá. Ő a nagymamájától örökölt, egy szoba-konyhás lakásban lakott. Mondta átadja neki a szobát, neki elég lesz a konyha. Paula ezen felháborodott:„ hogy ő valakivel csak úgy összeálljon, azt soha sem tenné!" Erre válaszul Dénes megkérte a kezét. Bevallotta, hogy kezdettől fogva szereti, szerinte elég jól ismerik már egymást, akkor meg mire várjanak.
Paulát ez váratlanul érte, de nagyon meghatotta. Elmesélte, hogy Dénes az első találkozásuktól a szimpátiáját élvezi, mindig szívesen van vele, de nem szerelmes belé. Ha így is fenntartja az ajánlatát, részéről nincs akadálya annak, hogy összeházasodjanak. Ez hamarosan meg is történt. Mind a ketten továbbra is állásban maradtak, semmi sem változott, csak Giza néni személye került ki a képből. Paula többet nem is gondolt az öregasszony önzetlen jóságára, pedig szegényke bőven megérdemelte volna.
Négy éves munkaviszony után Paulának meg kellett válni a munkahelyétől, mert két hónap múlva saját gyermeket várt. Jól érezte magát ebben a családban. Az asszonyával végig jól megvoltak és a gyerekeket is nagyon szerette. Sajnálta, hogy be kellett fejezni, ezt a kellemes feladatot. Az utolsó munkanap végén érzelmes búcsút vett mindenkitől. A kapu előtt az uraság hintója várakozott, ezúttal csomagok voltak benne. Kiderült, hogy a gyerekek rengeteg kinőtt, márkás ruháit mind Paulának ajándékozzák. Meghatottságában csak annyit suttogott:„Én is ilyen három kislányt szeretnék, mert nagyon szeretem őket. Most azonban már azért is szeretném, hogy ezt a sok gyönyörű holmit láthassam rajtuk!"
Paulának ez a kívánsága is teljesült, 2-2 év korkülönbséggel három kislánynak adott életet. Manci, Irmuska és Lulu sok örömöt, de nagy kihívást róttak mind kettőjükre. Dénes lett az egyedüli kenyérkereső. Paula főállásban anyuka és háziasszony. Külön érdeme volt, hogy kezdettől két nyelven beszélt a kislányaival.
Évekig, még az iskoláskor elején sem okozott gondot a kislányok öltöztetése. Cipőn és néha valami kiegészítő ruhadarabon kívül nem kellett semmire költeni. De minden megváltozott, mikor születésük sorrendjében a lányok is kinőtték az ajándék ruhákat. Paula ezeket a holmikat eladta és ebből vásárolt újakat. Félve gondolt arra, hogy mi lesz, ha már nem lesz mit eladni. Szinte rögeszméjévé vált, hogy ő a lányaiból úrilányokat fog nevelni, mert csak így van arra remény, hogy ők a szüleiknél többre vigyék. Ennek legfontosabb feltétele az öltözködés.
Dénesnek szinte naponta elmondta:„hogy milyen lakásban lakunk az a mi dolgunk, mert azokat engedjük be akiket akarunk. Hogy mit eszünk, az sem tartozik senkire, hisz nem látnak bele a gyomrunkba. De hogy hogyan öltözködünk az már nem csak a mi ügyünk. Azt mindenki látja és nem mindegy, hogy mit látnak, arra komolyan figyelnünk kell! Ez sokszorosan vonatkozik a mi esetünkre mert, hogy lányaink vannak. Leghőbb vágyam, hogy sikerüljön őket jól férjhez adni!"
Dénes mindent megértett, bár nem mindenben értett egyet Paulával. Ami tőle tellett megtette. Szakmunkás volt egy gyárban, mellé vállalt munkát egy kisiparosnál is. A négy nő mellett neki nem nagyon jutott pénz a ruhatára felújítására. Szó nélkül tudomásul vette. Ha pénz szűkében voltak még a heti 1-2 fröccsről is képes volt lemondani.
Paula szüntelenül úgynevezett „anyai jó tanácsokkal" látta el a lányait. Ezek egyelőre még csak a polgárista Mancinak szóltak. De nem árt a kisebbeknek sem, ha többször hallják jelszóval, ismételgette a hasznos tudnivalókat. Naponta elmondta például, hogy a nyáltól szépen fénylik a száj, ezért helyes ha gyakran nyalogatják. Ügyelni kell arra a villamoson való leülésnél, hogy a szép lábukból, lehetőleg a bokánál többet mutassanak meg. Kihangsúlyozta, hogy ezek az apróságok nagyon fontosak, felkeltik a leendő hódolók figyelmét. Megszokásukká válnak és még csak pénzbe sem kerülnek. Hogy tökéletesítse a tudását a lányai neveléséhez, elment egy illem tanárhoz órákat venni. Úgy gondolta ezen nem szabad takarékoskodni. Ha kevés lesz a koszt pénz legfeljebb gyakrabban esznek vacsorára csak főtt- vagy sült burgonyát. Így legalább súlyfeleslegtől sem kell tartani.
Paulának a lányaira vonatkozó tervei, mind a háromra azonosak voltak. A négy elemi után következzék a négy polgári, ennek keretében gyors- és gépírás. Az utolsó évben már beíratja őket tánc iskolába is. Ennyire feltétlen szükség van, azután még majd kialakulnak a dolgok. Arról álmodozott, hogy a lányai titkárnők lesznek és mindegyik megtalálja a szerencséjét a gazdag főnök mellett. Az álmodozásának alapjait az ilyen tárgyú romantikus filmek képezték. Az elemi iskolában nem volt semmi gond a lányokkal. Manci és Irmuska közepes, míg Lulu kitűnő tanuló volt. A középiskolában már megkezdődtek a nehézségek. Lulu itt is kitűnően tanult, de a másik kettő nagyon gyenge volt. A gépírás még úgy-ahogy, de a gyorsírás végképp nem ment nekik. Irmuska és Lulu szívesen és ügyesen táncoltak. Manci nem akart járni, mert nem volt ritmus érzéke és így nehezen boldogult. Nagy erőfeszítéssel elvégezte a négy polgárit a két nagy lány, de gyorsírásból nem feleltek meg. Lulu jó eredménnyel zárt mindent.
Paulának egyre több fejtörést okozott Manci. Ő volt az egyetlen, aki kezdettől nem fogadta meg a tanácsait. Hiába való volt minden magyarázat, süket fülekre talált. Manci mindig tudta, hogy mit akar és ez bizony, nem egyezett az anyja elvárásaival. Azzal is tisztában volt, hogy ő se nem csinos, se nem szép. Csupán csak olyan átlagos, de sajnos a tanulásban még az átlagon is, alul van. Hiába minden igyekezet, többre nem képes. A gyorsírást nem sikerült megtanulni, de gépírni szeretett és azt jól be is gyakorolta. Így elment egy irodába gépíró nőnek. Ezt csinálta három éven keresztül. Akkor megismerkedett a barátnője udvarlójának, a barátjával. A fiú egy textil gyárban volt beállító lakatos. Néhány találkozás után Manci úgy döntött, hogy Ferivel egy üzemben akar dolgozni. Mikor ezt az anyjával közölte, az levegő után kapkodott. Napokig sírva könyörgött, hogy ne tegye ezt vele. Ennyivel tartozik neki, hogy vele ezt nem teheti. Hisztériás rohamokban fetrengett, orvost kellett hozzá hívni. Jajveszékelt, hogy ezt a szégyent ő nem éli túl. Az ő lánya nem lehet egy gyári munkás. Nem teheti tönkre azt a karriert, amit ő a születésétől célul tűzött ki neki és szorgalmasan egyengetett.
Manci mégis bement a gyárba dolgozni és nem bánta meg. Egy év múlva Ferivel házasságot kötöttek. Két gyermekük született és boldogok voltak. Paula kénytelen volt beletörődni, hogy Mancinál kudarcba fulladt az igyekezete. Szorgalmasan látogatták hétvégeken Dénessel az unokákat és örömmel vették tudomásul, hogy igazán kiegyensúlyozott, boldog ez a kis család. Manci lányuk jól választott, révbe ért, felesleges érte aggódni.
Közben Irmuska is elvégezte a polgárit, 15 évesen. Elég gyengén sikerült, de mégis csak meg volt. Nem ment neki a gyors-és gépírás, pedig akarta. De hogy beiratkozzon egy titkárnő képző tanfolyamra az ellen már határozottan tiltakozott. Nem volt kedve tovább tanulni, de azt sem tudta, hogy 15 évesen mit kezdjen magával. Végül elvállalt egy óvódás korú gyereket német tanítással egybekötött sétáltatásra. Ez napi két óra volt, de egy kis pénzt hozott a konyhára. Később már két gyereket sétáltatott. Azután módosabb családnál tette ugyanezt, persze több bérért. Paula a második lányában is csalódott. Vele sem ez volt az elképzelése. De úgy érezte érte nem kell aggódni, mert ő ugyan nem okos, de meg van a magához való esze. Irmuska csinos, szép arcú nő volt. Hullámos barna haja lágyan omlott a vállára és nagy barna álmodozó szemei barátságosan tekintgettek a nagy világba. Általában észrevették és megnézték a férfiak. Ő megszívlelte az anyja tanácsait és vidáman kacérkodott velük.
Egy alkalommal sok vendéget hívtak magukhoz, Irmuska munkaadói. Dicsekedni akartak a csemeték német tudásával, ehhez szükség volt a Freulenre, tehát meg kellett hívni. A vendégek között volt egy fiatal földbirtokos, aki első látásra beleszeretett a szép lányba. Irmuskának nem volt ellenére a gazdag fiatalember közeledése. Ő nem volt egy szerelmes típus, inkább számító. Ezután a szerelmes ifjú gyakran felutazgatott Budapestre, hogy a lányt láthassa. Kezdetben a szülők nem voltak elragadtatva, hogy a fiúk szegény lányt nézett ki magának. Végül úgy határoztak, hogy nem gördítenek akadályt egyetlen gyermekük boldogsága elé. Géza bemutatta Irmuskát a szüleinek, azok mindenbe beleegyeztek. Néhány hónap múlva meghatározták az esküvőjük időpontját. Továbbá úgy döntöttek, hogy nem a vidéki kúrián, hanem Budapesten rendezik. Az ifjú pár a vacsora után, onnan indul Velencébe nászútra.
Ezután Géza anyja azonnal kezelésbe vette jövendőbeli menyét. Először segített neki menyasszonyi ruhát választani, utána felújította az egész ruhatárát, végül vásárolt neki menyasszonyi kelengyét. Ő szervezte az esküvőt, a nászutat és állandóan szemmel tartotta Irmuskát. Ismertette vele a családjuk szokásait, ami minden család tagra kötelező. Tanította, nevelte a lányt, kedvesen, türelmesen, de kérlelhetetlen szigorral. Irmuska ettől egy kissé megszeppent, de anyjára gondolt és nem tágított.
Pauláéknál is nagy volt az esküvői készülődés. Erre a nem mindennapi alkalomra az asszony a belvárosban csináltatott magának ruhát. Dénes mint oly gyakran most is kimaradt a számításból. Neki egyszerűen nem volt amit felvegyen. Húsz évnél is idősebb volt a ruhatára. Ez mind divatjamúlt, elkopott darabokból tevődött össze. Paula kitalálta, hogy Dénes maradjon otthon, majd ő kimenti valahogy. A férfi, most fordult elő először, hogy nem adta be a derekát. Ragaszkodott hozzá, hogy ő is ott legyen a lánya esküvőjén. Végül az egyik munkatársától kölcsönkapott öltönyben ment az esküvőre. Lulu már akkor jól kereső titkárnő volt, neki nem volt gond egy szép ruhát előteremteni. Tehát ő el volt rendezve. Manciék anyagi helyzete nem tette lehetővé, az egyszeri alkalomra történő esztelen költekezést. Ezért ők kizárólag a templomba szándékoztak elmenni. Így már összeállt a kép az esküvőn való családi részvételt illetően.
Az esküvőn minden tervszerűen történt. Minden nagyon szép volt, minden nagyon jó volt, azonban Paula szájíze nagyon keserű volt. Az ültetési rend szerint ők kerültek legtávolabb az ifjú pártól. Olyan volt ez, mintha csak a férjhez tartoztak volna örömszülők. Irmuska szinte árva lányként tündökölt, a körülményekhez illő főszerepben. Ez bizony neki sem volt ínyére, de nem csinálhatott botrányt. Ezért ő sem volt őszintén jó hangulatban, ezen a számára magasztos napon. Vacsora után rögtön közölték, hogy az autó már várja őket és még át is kell öltözni. Az anyósa szinte kituszkolta a teremből. A szüleit meg sem tudta közelíteni a nagy tömegben. Így búcsúzás nélkül utazott el.
Pauláék Velencéből kaptak egy képeslapot. Onnan tudták meg, hogy a fiatal pár egyenesen a kúriára utazik a nászútról. Onnan érkezett néha egy rövid kis levélke, amiben közölte az ifjú asszony, hogy jól vannak. Paula szerette volna őket meglátogatni. De Irmuska ígérte, hogy inkább majd ezt ő teszi. Közben eltelt egy félév, közeledett a karácsony. Akkor valóban megjelent egy kis ajándékkal. Ez így ment a továbbiakban, hogy úgy félévenként eljött Irmuska valami csekélyke ajándékkal. Paula nagy bánatára a kis Géza már két éves volt és ők még nem láthatták. Az igazság az volt, hogy a gazdag család nem óhajtott kapcsolatot fenntartani a feleség szegény rokonságával. Ezt Irmuskának is csak szerény keretek között engedélyezték. Figyelmeztették, ha ezt megszegné könnyen elkerülhet tőlük, de természetesen a kis fia nélkül. Mivel Gézuka az ő vérük, ezért rá igényt tartanak. Az asszonyka a gyermekét nem akarta elveszíteni, így tehetetlen maradt. Paula nagyravágyása itt sem jött be úgy, ahogyan azt ő elképzelte.
Kanyarodjunk végül Lulura. Ő kimondottan, egy ideális titkárnőnek termett. Csinos, magas és karcsú termet. Nem szép, de érdekes arc. Okos, nyugodt, kedélyes természet. A viselkedése mindig határozott, de barátságos. Megbízható, jó munkaerő. Paula rá volt a legbüszkébb. Ő mindenben kitűnő tanítványnak bizonyult. Ez neki egyébként is, a vérében volt. Miután elvégezte jó eredménnyel a titkárnő képző tanfolyamot, egy nívós iroda hirdetése alapján, sok jelentkező közül őt vették fel. Így 17 évesen rögtön egy jól fizető álláshoz jutott. Rövid idő alatt ő lett a főnők jobb keze és a szíve csücske. Tehát nélkülözhetetlen lett számára. Lulut nem zavarta, hogy az illető nős ember. Úgy sem akart egy 40 éves emberhez feleségül menni. Az viszont imponált neki, hogy nélkülözés nélkül, tudott divatosan öltözködni és a takarék könyvének a tartalma is szépen gyarapodott. Mikor a főnöke el akarta hagyni érte a családját és feleségül akarta venni, ő kikosarazta és új munkahelyet keresett és talált is magának. Ez néhányszor megismétlődött. Múltak az évek Lulu már a „négy X" felé járt, de egyedül élt, csupán barátnői szerepkörben. Jól érezte magát ilyen függetlennek, nem is szándékozott egyáltalán férjhez menni.
Paula szomorúan statuálta, hogy tulajdonképpen mind a három lányánál, csődöt mondott a tudománya!