A két nővér
Titoktartás
Az utazások
A két nővér
Klára jó kolléganő volt. Kedves, jóindulatú, szolgálatkész. Az anyja egyedül nevelte őt és a nővérét. Apjuk még kiskorukban elment külföldre szerencsét próbálni. Ott beépült egy családba és elfelejtett visszajönni. Nóra az elsőszülött lány szívrendellenességgel jött a világra és ő komoly gondot jelentett számukra. Klára türelmes, jó testvér volt, sokat segített az állandóan betegeskedő nővérének. Róla tudták, hogy csak addig lesz viszonylag elfogadható az élete, amíg az anyja él és a gondozására is képes lesz.
Klára és Gergő már négy éve jártak együtt. Ebből három évet a kötelező katonáskodással töltött a fiú és Klára hűségesen megvárta. Amikor lehetett mindig ment a laktanyákba látogatóba, vagy a fiú jött hozzá. Most néhány hónapja szerelt le. Boldogan tervezgették a jövőjüket. Biztos volt, hogy Klára féléven belül lakáshoz jut, a kiutalást már megkapta. A lakás helyszínrajza ismeretében nézegették a bútorboltok kínálatát és próbálták a leendő otthonukat berendezni. Izgalmas és szép napokat éltek át.
Egy vasárnap délután együtt sétáltak és beszélgettek. Gergő vitatkozós hangulatban volt. Az eddigi megállapodásuktól eltérően, egyszerre semmiben sem értett egyet Klárával. Szerinte semmi értelme, még közel félévet várakozni. Azt javasolta, hogy másnap reggel menjenek el, időpontot egyeztetni a házasságkötésükhöz és minél előbb esküdjenek meg. Klára tiltakozott. Nem akart férjhez menése után is úgy élni, hogy a nővére miatt, éjjel-nappal bármikor orvosra várakozva izguljon. Főleg nem állt szándékában Gergőt ebbe bevonni. Neki erről úgyis eleget mesélt már. A fiú ezúttal teljesen új oldaláról mutatkozott be. A sok éve logikusan gondolkodó Gergő, most teljesen megvadult. A vitájuk annyira elfajult, hogy Gergő azt mondta: „Klára, jól gondold meg amit mondtam. 24 órát adok rá! Ha addig nem kapok kedvező választ, megkérem a nővéred kezét!” Klára először levegő után kapkodott, majd úgy gondolta Gergő ezt az őrültséget nyilván nem gondolhatja komolyan. Ez egyébként nem is az ő Gergője, de majd erre a lehetetlen hangulatra alszik egyet és magához tér. Ő hazament és nyugodtan lefeküdt aludni.
Másnap este csengettek. Klára sietett ajtót nyitni, gondolta biztosan Gergő jött hozzá. Valóban ő volt ünneplő ruhában, a kezében egy csokor virággal. Valami köszönésfélét mormolt, azután besietett a lakásba. Megkérte Nóra kezét, aki boldogan igent mondott. Hamarosan összeházasodtak. Klára pedig elment a messze idegenbe az édesapját megkeresni.
Titoktartás
Kis Irénkénk jó alvó volt, este nyolckor mindig durmolt.
De, ha valami őt izgatta, nem tudott aludni soha.
Egy ízben az apukája, sálat vett vele ajándékba,
Irénkére ez úgy hatott, mint aki koffeint falt hatot.
Várta-leste ajtó nyíljon, anyukának súgjon-búgjon,
Osztott-szorzott gondolatba', hogy örül majd az anyuka.
Végre az anyuka megjött, Irénkéhez beköszöntött,
Odament, hogy betakarja, de a kislány nem akarta.
Azon nyomban el is kezdte, hogy van egy titka, most felfedje?
Apu mondta, kicsit várjon, közeleg már a karácsony.
Várj csak kicsim, ne fecsegd el, a meglepetés még nem most kell,
Neked is lesz meglepetés, aludj szépen, most már elég.
Jó legyen, ha így akarod, sálad úgyis majd megkapod,
Felejtsd el, hogy most megsúgtam, csak akkor örülj, ha nálad van!
Azóta már bizony évtizedek teltek, a kicsi lányunkból többszörös anya lett,
Az évek múlása nem látszik meg rajta, mert ő bizony most sem titoktartó fajta!
Az utazások
Miután Irén és Laci eljutottak a házasságkötés gondolatáig, megbeszélték egy-egy hétvégére a bemutatkozó célú, családi látogatásokat. Először Irén családjához készültek. Szombat délután kimentek a keleti pályaudvarra, mert a vonat onnan indult. A Budapest-Hegyeshalom útvonalon kellett utazni. Akkoriban ez volt az egyetlen villamosított vasútvonal az országban. A Kandó Kálmán nevével fémjelzett mozdony gyorsan és szinte zajtalanul repítette az elegáns, hosszú pullmankocsikat. Az első- és másodosztály helyett, akkor párnás és fapados elnevezésű osztályok voltak. Még az érdekesség kedvéért megjegyzem, hogy az 50-es években első osztály nem is volt, csak második- és harmadik. Azonban a harmadik osztálynak minősített fapados is, elég kényelmet nyújtott.
A következő héten, szintén szombat délután, Laci családjához utaztak, a déli pályaudvarról. Mire kiértek, már vidáman pöfögött a kis gőzmozdony a rövid, nyitott peronos kocsikból álló szerelvény előtt. Laci felidézte emlékezetében a korszerű, zárt pullmankocsikat, az utazást kellemesebbé tevő belső terükkel együtt. Tudta, hogy ez a vonat, azt meg sem közelítheti. Pedig ugyan mit számított ez akkor, az ifjú szerelmespárnak. A lényeg csak az volt, hogy együtt lehessenek. Lacinak eszébe jutott valami, megállt, megfogta Irén kezét és azt mondta: „Csöpikém, felétek a vonatok csak párnás és fapados osztályokkal közlekednek, míg felénk, a párnás és fapadoson kívül, nézd csak, még van „Gyékényes” is!