Csak egyszer volt, és hol nem volt, a két testvér itt helyben volt,
Sanyi névvel az egyik és Gyurival a kisebbik.
A Sanyi nagyon rossz gyerek, állandóan csak tekereg,
Az iskolát elkerüli, öccsét magával cipeli.
A Gyuri másképpen tenné, a bátyja, ha ezt engedné,
De ha parancsát megszegi, hát alaposan elveri.
Inkább beadja derekát, minthogy püföltesse magát,
Meghajlik szép elegánsan, jóban-rosszban most már társak.
A Vidáktól mindenki fél, megriasztás náluk a cél,
A tanári-kar sem bír vele, fél tőlük minden csemete.
Én is kisiskolás korban, tőlük oly sokat vacogtam,
Mi tagadás imádkoztam, velük ne is találkozzam.
Ám ők mindenütt ott voltak, nem szóltak, csak ordítoztak
Az oroszlán üvöltése, halk zsongás csak ehhez mérve..
A sok erőlködés oka, hogy Sanyi hangja, oly otromba,
Mint mikor repedt fazekat, vasdarabokkal kongatnak..
A nyakáról egyszeribe, bivaly jutott az eszünkbe,
Na és hatalmas szája, harsány hangok arénája.
Szerencse két kajla füle, azt szájának nem engedte,
Hogy körbe fusson a fején, ez Sanyinak főnyeremény.
Gyuri egy normál alkat, csak bátyja nyomdokán baktat,
Bár szívesen lemaradna, de köti az adott szava.
Gyurinak helyes az arca, szépen fénylik göndör haja,
És ha hangját ő kiadja, nem fenevad rekedt hangja.
ő egyedül senkit nem bánt, bátyjánál is csak asszisztál,
Bár Sanyi a főkolompos, Gyurinak ez így is káros.
Sanyi eddig az iskolába, kétszer járt első osztályba,
És most jár a másodikba, már negyedszer került oda.
Elmúlt tizenkét esztendős, a feje lágya már rég benőtt,
Írni, olvasni még nem tud, naphosszat csak ordít és fut.
Az első osztályból neki,Úgy sikerült tovább jutni,
Hogy a jó tanító néni, miatta ki akart lépni.
Gyuri nyolc éves mindössze, másodikba jár ővele,
Tanulni neki sem szabad, bátyja parancsot osztogat.
Iskolából, ha kijöttünk, nagy csoportokba verődtünk,
A Vidáktól mindig féltünk, csak füleltünk, és nem beszéltünk.
Ha elértek, ránk rontottak, fejünkre, hátunkra csaptak,
Volt akit meg is rugdostak, rettenetes durvák voltak.
ők ebben a kedvük lelték, aki sírt, azt kinevették,
Nem használt, ha rájuk szóltak, ők akkor csak szitkozódtak.
Ha szülő állt be a sorba, Sanyi ezt is megtorolta,
Még vadabbul viselkedett, s elfutott, ha verekedett.
Úgy száguldott, mint a szélvész, lehetetlen, hogy elérjék,
Ordítása messze hangzott, a sok felnőtt csak hadakozott.
Panasz ment az iskolába, igazgató parancsára,
A két Vida félórára, indulásnál be lett zárva.
Sanyit ez felingerelte, a tantermet elkerülte,
Iskolánál ólálkodott, s ajándékot osztogatott.
Ha például Mikuláskor, korbácsával odavágott,
Olyan hurka keletkezett, rajta ülni sem lehetett.
A kőkemény hógolyóval, ha talált nagy ovációval,
Egy tyúktojásnyi daganat, a fejeken egy perc alatt.
Ha kedve volt megmosdatott, porhavat, vagy golyót hozott,
Arcokon a bőr megsérült, ruhák alá is hó került.
Én annak nagyon örültem, hogy más iskolába kerültem,
A Vidák lemorzsolódtak, már csak néha mutatkoztak.
Elég volt belőlük ennyi, ezt sem lehet elfeledni,
Kíváncsi vagyok én arra, milyen ember a két gyatra?
Szeretném róluk hallani, hogy lett belőlük valaki,
Jól mozdult a szívük ott bent, így lehetne ez happy end!