Az orvosi vizsgálatok szerint az átlagos emberi
szervezetre gyakorolt hatásai a következõk: 30 dB-tõl pszichés, 65
dB-tõl vegetatív problémák, 90 dB-tõl károsodnak a hallószervek, 120 dB
fizikai fájdalmat okoz.
A zaj okozta hallószervi károsodások között három tünetcsoportot különböztetünk meg: hallásküszöb-emelkedés, maradandó hallásküszöb-emelkedés, maradandó halláskárosodás. A halláskárosodás a zaj hangerejétõl és idõtartamától is függ. A naponta ismétlõdõ monoton zajok tartósíthatják a hallásküszöb-emelkedést. A hosszabb idejû nagy zaj a csigában levõ Corti szervet károsítja, így a halláskárosodás végleges. A siketség elszigeteli az egyént és pszichés problémákhoz vezethet. A hallás csökkenése önmagában nem betegség, az illetõ legtöbbször észre sem veszi, de zavarja az akusztikus kommunikációt és a környezetben való tájékozódást.
A nemkívánatos, kellemetlen zajok ingerlik a központi és a vegetatív idegrendszert, zavarják az alvást, a kikapcsolódást és csökkentik a munkavégzõ képességet. A zaj a pihenés, alvás szakaszában gátolja az idegrendszer kikapcsolódását, ideges reakciókat vált ki, ezáltal egészségkárosodást okozhat. A szakaszos zajt nehezebben viseljük el, mint a folyamatosat. Ilyenkor az idegrendszer állandó készenlétben áll az új inger befogadására, ez fokozza a kellemetlenségi érzést. Zajos környezetben hamarabb elfáradunk, megnõ a reakcióidõ, nagyobb a hibaarány, ingerlékenyebbek vagyunk az idegrendszer túlterhelése miatt. Hallástól független tevékenységet is gátolhat a zaj a figyelem elvonása által. Zajban elsõsorban a kreatív gondolkodás, a problémamegoldás és koncentráció szenved kárt. A zaj megnehezíti az elalvást. Már 35 dB szintû zaj is meghosszabbíthatja az elalvási idõt és az alvás felszínesebb lesz. A 45 dB szintû zaj alvás közben önkívületi reakciót okozhat. Az ébresztõ hatások következtében az alvás regeneráló jellege csökken, alvászavarok jelentkeznek.
A
zaj okozta károsodások közül a vegetatív ártalmakat a legnehezebb
egyértelmûen igazolni, mivel a vegetatív problémák általában több hatás
együttes fellépésekor jelentkeznek. Zaj hatására fokozódik az
anyagcsere, lelassul az emésztõszervek mûködése. Emiatt szájszáradás is
fellép, emelkedik a vérnyomás, szaporább lesz a szívverés és a légzés,
fokozódik az izomtónus, gyakori a verejtékezés, tágul a pupilla, nõ az
agyvíz nyomása, ezért gyakoribbak a fejfájások. A szervezet
alkalmazkodó képessége lehetõvé teszi, hogy a monoton zajok vegetatív
hatásait enyhítse, de 85 dB felett ez az idegrendszert tehermentesítõ
funkció kimerül, így a vegetatív elváltozások súlyosabban jelentkeznek.
Ilyen értelemben a zajhoz nem lehet hozzászokni.
Egy átlagos, egészséges fül a 20-16000 Hz tartományban hallja a hangokat. A hétköznapi társalgás 500-2000 Hz között zajlik.
Az infrahangok a 0-20 Hz közötti nyomáshullámok. Gyakoriak ciklonok, viharok, vulkánkitörések, földrengések, meteorbecsapások, kísérleti atomrobbantások alkalmával. A közlekedés is kelt ilyen hangokat (dízelmozdony, hajók, helikopterek). A gépkocsivezetõt is éri infrahang. Az iparban a gázégetõs kemencék, lassú ütemû motorok, a szél- és vízierõmûvek keltenek infrahangokat. Lakásokban, irodákban a vízcsövek, klímaberendezések a felelõsek érte. Huzamosabb hatás fáradtságérzetet, szédülést, a hasi szervek, a tüdõ és a középfül rezgését okozza, ezért hányinger, szív- és légzési zavarok jelentkezhetnek. Légköri zavarok idején, a fronthatás miatt, nagyobb a gépkocsibalesetek száma is, mivel az infrahangok figyelemcsökkentõ hatásúak.
Sokat tudunk, de még tele vagyunk hiányossággal ebben a kérdéskörben. Fel kell ismernünk a zajártalmakat és elfogatható keretek közé kell szorítani, megelõzve az emberi szervezet károsodását. Nem szabad, hogy megint késõ legyen és már csak gyógyítani, foltozgatni lehet, megelõzni kell!
Tovább az eredeti cikkhez