Julika az ablaknál áll és a havas tájban gyönyörködik. Csodálatos ez a hegyi táj. Igaz ők is hegyvidéken laknak, de az egészen más. A családi ház ablakán, ha kinéz, csak a szemben lévő házat látja,és az utca kis részét. Utcájuk a völgyben halad, meredek földpartok között. Ha tekintete szárnyalni akar, fel kell menni a szőlő hegyre, illetve kirándulni.
Itt ez merőben más. Jól láthatók a hegyoldal teraszain elhelyezkedő villasorok. Ahol ők laknak, ez a század elején épült kastély, melyet szép, tágas park vesz körül. A pázsitot jelenleg hó fedi, de a fenyőfák a nagy hóteher ellenére is olyanok, mint őrködő délceg óriások.
Mikor egy hete ideérkeztek, már akkor is ezeken a szép fenyőkön akadt meg először a tekintete. Ezenkívül azon, hogy a földszinti ablakokon rács van, igaz szép díszes, de mégis csak rács. Örült, hogy az emeleten kaptak szobát, legalább semmi sem zavarja a szemlélődésben. Elképzelhető, hogy itt szükséges ez a rács, otthon ugyan ez nekik eszükbe sem jutna.
Itt az emeleten, az ablak mélyedésében állni, az épület vastag fala védelmében, nagyon érdekes! Olyan ez, mint egy kis szobácska, a függöny elhatárolja a lakószobától. Nagyon ízléses és kényelmes ez a szoba. Divatos bútorok, csillár, éjjeli lámpák, terítők, virág, hamutartó, no és ez a dúsan redőzött, lágyan omló, szép függöny, mely menyasszonyi fátyolként simul hozzá. Érintése jól eső emlékezésre készteti. Tíz napja volt az esküvőjük. Mindenki mondta, hogy nagyon szép menyasszony. ő meg volt győződve, hogy ez igaz. Tisztában van az értékeivel. Tudja, hogy jó alakú, az arca is átlagon felüli, de azt sem tagadja, hogy a szakközépiskolában csak gyakorlatban volt jó, elméletben viszont csapnivaló. Hiába, ha nem szeretett tanulni. De a szakmáját, úgy érzi jól választotta. Ha egyszer gyerekeik lesznek, otthon is gyakorolhatja. Szívesen is tenné. Egy jó varrónő a jéghátán is megél. A nagy faluban lesz vendége bőven, majd gondja lesz rá!
Ifjú férje délutáni álmát alussza. Had tegye, szabadságon van.
Mennyi munkával jár egy lakodalom megszervezése. Iratok beszerzése, bejelentkezés, létszám összeállítás, meghívók elküldése, menyasszonyi ruha kölcsönzés. Ezek voltak az ő feladataik. Az eszem-iszomot a szülők intézték. A menyasszonyi ruha kölcsönzését nagyon megkönnyítette a szakmai felkészültsége. A választék talán túlságosan is nagy volt, de egy sem illett az ő alakjára, azonban ez neki nem jelentett problémát.
A férje lakodalmi vendégein tűnődik minduntalan, jobban mondva azokon akik kimaradtak a meghívottak közül. Sehogyan sem érti. A nászok közül három a falujukban született, csak Viktor apja házasodott oda, mint idegen. Néhány éve már meghalt, alig 42 évesen. ő csak látásból ismerte. Szorgalmas, jó ember hírében állott. Neki is szimpatikus volt. Tehát néhai apósa rokonai közül senkit sem hívtak meg. Pedig kiterjedt rokonsága volt, hiszen öten voltak testvérek.
Ennél is furcsább az, hogy ideérkezésük második napján Viktor telefonált az itt lakó nagynénjének és elfogadták annak meghívását. Vendégeskedtek náluk. Nászajándéknak pénzt kaptak tőle. Viktor szemérmetlenül hazudozott, hogy csak a szoros kis család vett részt az esküvői vacsorán. Később néhány pohár bor után már dicsekedett, hogy milyen jó lagzi volt az övék kb. 150 fővel. Majd szabadkozva magyarázkodni kezdett, hogy azért nem hívták meg az itt jelenlévőket,mert valakit nem akart az anyja meghívni, és azt gondolták, hogy így úgysem jöttek volna el. Kiábrándító volt ez a beszélgetés. Újra és újra eszébe jut.
Csapongó gondolatai visszatérnek a jelenbe, az üdülőben történtekre. Arra ami itt nap mint nap ismétlődik, illetve folytatódik az étkezéseknél. Ezek felérnek egy-egy cirkuszi produkcióval. Otthon, úgy mondanák "ingyen cirkusz". Csakhogy ez számára egyáltalán nem szórakoztató, inkább elkeserítő.
Az üdülőben főleg fiatalok vannak. Persze nekik "pechjük" van. A négy személyes asztalnál, egy idős házaspárral ülnek. Az étkezéseknél folyton egymást bosszantják. Pontosan kell érkezni az ebédhez, hogy nekik jusson a leves sűrűje, különben a másik pár "biztosan" kiszedné előlük. Mire az ebédlő folyosójára érkeznek, az asztaltársaik már ott várakoznak. Egyszerűen nem lehet őket megelőzni. Hanem mikor pontosan délben az ajtó kinyílik, a fájós lábú öregek háttérbe szorulnak. Mire az asztalhoz érnek, ők már vidáman kanalaznak. Azután következik a kenyér mizéria. Úgy tűnik, mind a négyen szeretik a kenyeret, így hamar kiürül a kenyérkosár. Az első nap Viktor udvariasan elment a tálaló-asztalhoz és hozott egy tele kenyérkosarat. De este már úgy gondolta, itt ő is vendég és nem cseléd. A másik pár fájós lábára hivatkozva, a felszolgáló segítségét kérte. Az nagy sokára hozott is kenyeret. Viktor addig részükre kölcsönkért a szomszéd asztaltól. A második napon Viktor kenyér pótlást – kosár nélkül – már csak saját részükre hozott. Részben bosszankodott, részben vidult az öregek tehetetlenségén, amiért hagyják elhűlni az ételt, mert kenyér nélkül nem esik jól nekik.
Az első ebéd után Julika megjegyezte:
- Igazán jó volt az ebéd.
Mogorva válasz:
- Megteszi.
- Miért vagy ilyen?
- Hát milyen legyek, mikor úgy érzem, mintha az anyóst és apóst is elhoztam volna a nászutamra.
- Legalább ebbe ne keverd bele a szüleimet. ők különben sem ilyen öregek.
- így ez még annál is rosszabb.
- De hát mi dolgunk velük?
- Az, hogy vannak!
Azóta aztán minden étkezés után ez a téma, még a rokoni látogatás alkalmával is hosszú lére eresztve mesélték mind a ketten. Hogy milyen szemtelenek, elvárnák, hogy mindent ők intézzenek, persze azt ugyan várhatják, ők találnak arra megoldást, hogy őket ne tudják ezek kihasználni. Na és milyen csúnyán esznek. Nem is esznek, hanem falnak, zabálnak. Néha szinte a tányérba lóg a fejük, de ez még mindig jobb mintha felegyenesednek, mert legalább nem látni az arcukat. És, hogy el vannak hízva, alig tudnak mozogni. Az ilyenek megérdemlik, ha fáj a lábuk. De, hogy miért kellett nekik ide eljönni. Bizony jobban tették volna, ha otthon maradnak. Nekik feltétlen jobb lett volna. Ezeknél csak jobb asztaltársaik lehetnének. így sajnos el van rontva, az egyébként szép nászutuk. Pedig ez csak egyszer van az ember életében. Vagy ki tudja!?
Folytatása következik.