A zsúfolt villamoson álltam, olyan időszak volt amikor a diákok mentek haza az iskolából. Körül néztem, végül egy szemben ülő középiskolás korú lányt kezdtem tanulmányozni. Nagyon szép bőr feszült a szabályosnak mondható arcán. Az orra jobb oldalán egy pirszinget hordott. A fogai is megérdemelték, hogy mutogassa, tudatában is volt ennek. A haja szőkére festett, nagyon gondozott és komoly szakértő munkájáról tanúskodott. Egyébként minden, ami látható volt rajta, drága, márkás holmi volt.
Ahogy így nagyító alá vettem a kislányt, humorosan azt gondoltam, hogy a szülők egyértelműen sokat költenek rá, ha a belső értékei harmonizálnak a külsővel, akkor: "jó befektetés".
Mellette állt két lány, velük beszélgetett. Látszott rajta, hogy megszokásból, most is ő a középpont. Úgy viselkedett, mint egy fejedelem asszony a két udvarhölgyével. Ez utóbbiak ugyan, az őket megillető pompa mércéjét nem érték el, de alattvalói hűséggel figyeltek a kis szőkére.
Valaki leszálláshoz készülődött, így a szemben lévő ülésen elhelyezkedve egy érdekes beszélgetés közepébe kerültem. Következtetni lehetett, hogy ők hárman osztálytársak egy gimnáziumban. A két beszélgető partner közül, az egyik ritkán és halkan szólalt meg, így nagyjából párbeszéd folyt, a szőke és egy barna lány között.
- Ezek után mi a szándékod, elmész, vagy maradsz az iskolában?-kérdezte a barna lány.
- Félév végéig mindenképpen maradok-felelte a szőke. Nem mintha sokat várnék, de így határoztam.
- Miért nem próbálod meg? Még van egy kis idő a hajtásra!
- Na ne, biokémiából! Még a többit csak vállalnám, de ezt meg sem próbálom. Kihúzom a félévet azután majd meglátom.
Látszólag érzelmek nélkül, hányaveti módon mondta el mindezt. Azt nem tudtam megállapítani, hogy valójában ilyen-e a természete, vagy ezzel csak leplezni akarja az érzéseit.
Nem tudom eldönteni, hogy ezt a kislányt kellene-e sajnálni, vagy inkább a szüleit. Akik talán túlságosan sokat költenek rá, de nem bizonyul jónak ez a "befektetés".