Egy ifjú pár szép, nagy lakodalmat ül,
Rengeteg a násznép, ez egy vagyonba kerül.
Nagy a dínomdánom, két banda muzsikál,
Sok az eszem-iszom, a lagzi javában áll.
Az ifjú pár boldog, a násznép jókedvű,
A sok táncospár forog, az élet nagyszerű.
Már második napja tart a vigasság,
Már mindenki fáradt, vagy leitta magát.
Búcsúzik a násznép: „minden jó volt nekünk,
Jól éreztük magunkat és mindent köszönünk."
A vőlegény mondja: „mi is mindent köszönünk,
Lagzit pedig hamarosan majd ismételünk!"
A fáradt kis menyecske komolyan veszi ezt,
Legörbül az ajka s nyomban feleselni kezd.
A spicces férj úgy érzi, ezt nem tűrheti,
és a nászút elé sürgősen a válást helyezi.
Van ki nem tud visszalépni, akkor sem ha bánja,
Ilyen a mi emberünk is, már végig csinálja.
A válás gyorsan lezajlik, egy időszak lezárul,
De azután újra kezdődik, a szerelem javábul.
Az ifjú férfi már ismét leánykérőbe megy,
S kosarat most sem kap, mert gondolatuk egy.
Nagy a készülődés megint a lakodalomra,
Azután gyűlik az ajándék újra halomba.
És most történetem folytathatnám azzal,
Hogy ez a lagzi is zárult azonos szavakkal.
A vőlegény ismét spicces volt, mivel ő sem angyal,
De az ifjú nő csak hallgatott, békés, szelíd arccal.