Közeledett a karácsony, a nyolc éves Mirtilke lefekvés után is azon töprengett, hogy mit kérjen ajándékba. Minél többször végig nézte a játékboltban a polcokat, annál nehezebbnek tűnt a választás. Este addig gondolkozott ezen, míg a szemei lecsukódtak és mély álomba merült.
Ezen az éjszakán egy csodálatos álmot látott, amit nekem is elmesélt, én leírtam, nehogy feledésbe merüljön.
Szépen csendesen aludt a puha, meleg ágyacskájában a kislány, amikor egy kedves gyermekhang a nevén szólította. Mirtilke felnézett és látta, hogy egy kicsi angyalka áll az ágya előtt. Bájosan mosolygott, a csodálkozó Mirtilkére, majd megszólalt:–„Mirtilke, nagy örömhírt közlök veled, jó magaviseletednek és szorgalmadnak köszönhetően, most velem jöhetsz és én megmutatom neked, a karácsonyi készülődést a mi birodalmunkban.”
A kislány boldogan bólintott és gyorsan felöltözött. Közben megtudta, hogy az angyalkát Kékecskének hívják, mert kedvenc színe a kék. Jelenleg is bokáig érő égszínkék ruhát hordott és kék topánkát. Rövid szőke haját kék flitteres pánt fogta körbe. Szép, barna szemei voltak és mosolygós kerek arca.
Elindultak, egymás kezét fogva emelkedtek a felhők fölé. Hamarosan megérkeztek az égi mezőkre. Csodálatos kékség fogadta őket. De tovább emelkedtek, egészen a harmadik felhő réteg fölé.
Először szétnéztek a fenyő erdőben. Itt serényen dolgoztak a törpék, télapó vezényletével. Sorba álltak a csengő-bongó szánok a fenyőfa rakományokkal. A rénszarvasok türelmetlenül várták, hogy elindulhassanak a földre.
Ezután benéztek a fenyőfa díszeket készítő üzembe. Itt is törpék dolgoztak. Itt bizony minden csillogott-ragyogott. Éppen dobozolták a sok színű fényes gömböt. A sarokban csillagszórókat és elektromos gyertya füzéreket próbáltak ki.
A következő helyiségekben angyalkák dolgoztak. Sütötték az ehető karácsonyfa díszeket, főzték és csomagolták a csoki függelékeket és a sokféle szaloncukrot. Pompás látvány volt, na és az illatok!?
Majd a játék részleg következett. A fiúknak való játékoknál nem sokat időztek. Elég gyorsan haladtak a társasjátékoknál, labdáknál, bútoroknál, edényeknél. Egy kissé lelassítottak a rengeteg plüss állatnál és a babák kavalkádjánál. Azután egy kicsit elnézelődtek, a sok szép legónál.
Végül megérkeztek a Barbie babák birodalmába. Mirtilke csak állt néhány percig tágra nyílt, csodálkozó szemekkel, mert ennyi szép Barbie-t egy tömegben még bizony nem látott. Nagyon sok baba még öltöztetésre várt. A szebbnél-szebb ruhák ott sorakoztak a polcokon, ugyanígy a cipők és az egyéb tartozékok. Egy másik polcon Ken-ek voltak., szintén öltöztetésre és csomagolásra várva.
Volt bőségesen Barbie-autó, lakóautó, Barbie-ház, bútorok, edények és még sorolhatnám.
A nagy terem egyes részein berendezett Barbie-házak sorakoztak, anyukával, apukával, gyerekekkel és vendég családdal. Volt a házakhoz szép kert is.
Megtalálható volt a síelő Barbie család, valamint a tengerparton üdülő baráti társaság.
Mirtilke nem tudott betelni, ezzel a csodálatos játékteremmel. Fel-alá sétált, felvett, majd visszatett egy-egy figurát és mindezt átszellemült, boldog arccal művelte.
Akkor is mosolygott, mikor anyuci leült az ágya szélére, megcsókolta a homlokát és halkan mondta: -–„Kicsikém, hét óra van.”
Mirtilke serényen és vidáman kiugrott az ágyból, elmesélte az álmát és már egyértelműen tudta, hogy melyik Barbie-t kéri karácsonyi ajándékba.
A következőt mondta:–”Kérem a királynő Barbie-t, az öltönyös Ken-t és természetesen a Kékecskét, mert erre a szép álomra mindig emlékezni szeretnék!”