| Több

Kutya hűség

Mama mesél - Kiss Lászlóné -  Novella

Mirti nagy izgalommal várta nagyon régi álma beteljesülését. Érthető, hisz már nem csak vágy volt, hanem remény is, méghozzá megalapozott, formába öntött remény. Ugyanis adva volt, hogy egy ebtenyésztő husky szukájának a következő almából Mirti választhat magának egy kedvére való kis kölyök kutyát. Pillanatnyilag nem lehetett mást tenni, mint számolni a napokat. 

A kislány öt éves korában kapott egy kutya fajtákról szóló könyvet, a képek alapján, akkor úgy beszélt róluk, mintha már olvasni tudta volna. Most kizárólag a huskykat tanulmányozta.
 
Végre eljött a nagy nap el lehetett menni kutya nézőbe. Nehéz volt a hat szép kis kölyök közül választani. Hosszú tépelődés után sikerült. Ezután többször mentek látogatóba, most már a kiválasztott kedvenchez, míg el nem jött az igazán nagy nap, amikor haza vihették a Mirti nevére törzskönyvezett Byron nevű kis kan huskyt.
 
Igazán szép kis kutyus volt, olyan szép, mintha nem is igazi lenne. Ezután már nem család látogatásra invitáltak, csak kutya nézőbe. Minden alkalommal sok újdonsággal vártak és természetesen minden Byronhoz kötődött.
 
Mirti elbeszéléseiből tudtam meg, hogy a szibériai husky szánhúzó kutya, könnyű terhet, közepes sebességgel nagy távolságokra elhúz. Hidegben és melegben is jól érzi magát. Viszonylag igénytelen, rengeteg az energiája, állandóan fut és ugrál. Nehezen viseli az egyedüllétet, alkalmazkodó jó társ, ragaszkodó és barátságos.
 
Bundája közepesen hosszú, dús selymes, fekete-fehér. Nyakát büszkén tartja, füle háromszög alakú és felálló, míg farkát sarló alakban a hát fölé hajlítva hordja. Rendkívül vonzó „nevetős ábrázatú”, mandulavágású kék szemekkel, fölötte a homlokán gyönyörű fehér liliommal. Ezenkívül intelligens, ember kedvelő fajta, elegáns mozgású , megfelelő kondícióban feszes izomzatú és nincs túlsúlya, azonban autonóm jelleme miatt az egyik legnehezebben fegyelmezhető kutya fajta.
 
Ezek ismeretében a kilenc éves Mirti benevezett a „ fiatal felvezetők versenyére” és erre kitartó szorgalommal kezdte a kutyáját tanítani. A versenyen első helyezést értek el, mérhetetlen boldogságukról tanuskodik az a fotó, amelyből készült a Darling 2004-es falinaptárának a július havi oldala.
 
Minden találkozásunkkor volt kutya bemutató. Byron póráz nélkül lépkedett szorosan kis gazdija mellett, aki ritmusosan mondogatta, „lábhoz, lábhoz...”, ha egy ütem kimaradt a kutya máris elszaladt. Egy felállított autó gumin kúszott keresztül ügyesen. A legszebb és leglátványosabb mutatvány volt, a magasugrás. A léc egyre feljebb került a kutya nem verte le. Felejthetetlen volt mikor elegáns mozgásával szinte szállt a levegőben. Sikeres szerepléseiért dicséretet és jutalom falatokat kapott. Ezekre számított, de meg is érdemelte,mert nagyon engedelmes volt és igyekvő.
 
Karácsonyra kapott Byron egy szánhúzó hámot, akkor kezdődött el aztán az igazi barátság kettőjük  között. Minden szabad idejét Mirti a kutyával töltötte, szerencsére elég sok hó volt azon a télen. Lefelé vidáman szaladt a szánnal, ám a felfelé menet, bizony nem volt kedvére.
Séták alkalmával gyakran találkoztak egy szabadon engedett kis husky szukával, az rögtön becsatlakozott hozzájuk és nagyon vidáman játszadozott ilyenkor a két kutya. De ha valahol egy kan kutyával kerültek közelségbe akkor igazi veszély helyzetet kellett valahogy kijátszani. Byron nem számolt a várható következményekkel, akármilyen hatalmas fenevadnak is képes lett volna minden megfontolás nélkül neki menni.
 
Viszont teljesen más oldaláról mutatkozott be, ha orvosi rendelőbe került, bármilyen beavatkozás címén. A vizsgáló asztalon bizony nem volt nagy legény, a fehér köpeny láttán sajnálatra méltóan reszketett szegényke. Ennek ellenére nagyon jól viselkedett minden alkalommal. Szemeit bizakodóan a kis gazdijára függesztette és bármit csináltak vele, engedelmesen és szótlanul tűrte.
 
Ha elutazott a család Byront egy ebtenyésztőnél szállásolták el, akit szigorúsága ellenére is nagyon szeretett. Itt a sok kutya között mindig jól érezte magát. Egy alkalommal beleszeretett egy más fajta kutya kislányba és a szigorú tiltás és védelem ellenére is többszörös apaként tért haza.
 
A kutyákról általában köztudott, hogy a békés hangulat kedvelői. Sem a földi, sem az égi háborút nem szeretik, vagyis úgy a lövéstől, petárdától, mint az égdörgéstől, villámlástól félnek. Ilyenkor, ha tehetik bebújnak valahova, de ha mód van rá „világgá mennek”. Ezt tette egyszer Byron is, ki tudja hogyan került ki a körülkerített ház udvaráról, de elmenekült egy éjszaka a vihar elől. Vagy 40 km távolságra találta meg egy kutya szerető fiatal pár éhesen, piszkosan, sebesülten, elcsigázott állapotban. Haza vitték megfürdették, a sebét ellátták, megetették, azután beadták a kutya otthonba, ott a kis gazdája több napi kétségbeesett keresés után végre megtalálta.
 
Egy nyári nap alkonyán érezni lehetett, hogy rettenetes vihar kitörése várható. A távolban már láthatók voltak a cikkázó villámok és halk morajlásszerűen hallatszott az ég dörgése. Byron nagyon nyugtalan volt, érezte, hogy mi van készülőben. Mirti beengedte a garázsba, ott bebújt a legsötétebb sarokba. Hamarosan megérkezett a vihar. Orkán erejű szél üvöltött, az eső zuhogott, a villámok sűrű egymásutánban következtek, a mennydörgés szinte egybefolyt, de néha még robajszerűen is rázendített. Igazán félelmetes volt. A kislány lement a garázsba megnézni és megnyugtatni az ebet. Ezt jelenlétével kedves szavaival és simogatással némileg sikerült elérni. Az égiháború még javában tombolt, de az eső intenzitása csökkent, gondolta Mirti lehozza a kutya edényét és a garázsban ad neki vacsorát, mert látta, hogy mennyire fél. Ezt szépen el is mondta neki.
 
Elindult az ajtó felé és a hűséges, kedves Byron a félelemtől reszketve, szorosan hozzá simulva kiment vele a viharos estébe és együtt hozták be a tálat. Amit hiába töltött meg a kislány a kutya kedvenc ételével, az félelmében meg sem kóstolta.

Most 2009.03.19-én lesz Byronka 10 éves. Annyi nála a változás, hogy egy kicsivel többet alszik, mint amennyit átlagosan szokott. De, ha macskát lát, ugyanolyan frissen, fiatalosan kergeti, mint régen. Na és, ha madár téved a felség területe fölé, megmutatja neki, hogy a magasugrás még nem hiányzik a repertoárjából.

Mama mesél rovat cikkei

Lacikám 90-dik születésnapjára

Nem tudom, hogy meghatódjak, vagy tréfálkozzak most veled?Hogy szeretettel, vagy mókásan, írjam én a versemet!Annyi minden történt velünk, az első találkozásunk óta,Több kötetnyi könyv lehetne, és nem csak néhány strófa. tovább..

Szilánkok 11.

Legyünk mértéktartók a dicsérettel  A darázs  Telepátia  tovább..

Szilánkok 10.

Asszonysoros Gyerekszáj 5. Vörös rózsa a szerelem jelképe tovább..

Szilánkok 9.

Így is lehet szeretni?  Gyerekszáj  Két házasság?  tovább..

Aktuális ajánlataink