Gáborkának nagyon régi vágya,
Hogy legyen egy kis kutyája,
A szülők soká ellenkeztek,
De végül mégis csak engedtek.
A kis eb egy dobozban érkezett
Az ijedtségtől éppen hogy csak létezett,
Kicsi szíve nyugtalanul kalimpált
A négy lába reszketett, ahogyan állt.
A négy testvér szánalommal figyelte,
Hogy milyen félős egy kiskutya csemete,
Szeretettel dédelgették, becézték,
Nyugtatgatták, etették és nevelték.
Lexike egy négy hetes kis vizsla,
Mindössze csak egy kilogramm a súlya,
Nem látszik más, csak két lógó nagy füle,
És homlokán a vizsla redők serege.
Amíg kicsi, az előszobában lakik,
Szőrme darab a nappali, mert ez a sikk,
Éjszakára egy bélelt doboz szolgál
Benne Lexi édesdeden szunyókál.
A kis vizsla a gyomrát nagyon szereti
Amit neki tálalnak, mind megeszi,
Az edényét szép tisztára kinyalja, majd
Reszkető inakkal imbolyog a sarokba.
Étkezésnél láthatóan gyarapszik
A kis hasa szélesen kitolakszik,
A gyerekek azt mondják, hogy Lexike
Evés után nem kutya, inkább körte.
Szobatisztaság, nála még csak fogalom
Amerre sétál, hol egy tócsa, hol halom,
Ám a vackát bármennyire figyelik
Nem piszkolja, hanem ő ott csak lakik.
A lényeg az, hogy Gáborka lett a gazdi
Ez a cím őt sok mindenre serkenti,
Nem csökkenhet tanulmányi átlaga
Sem az edzés gyakorisága és tartama.
A kutya tartás gondot ró a gazdira
Sétáltatás, nevelés, az jó munka,
Ám mindennek van sötét árnyék oldala
A tisztán tartás már ide van besorolva.
Péter, Gergely és a kicsi Zoltán
Folyton mondogatják: „jer ide Lexókám!”
Megmutatták neki a tengeri malacot, mire
Mind a kettő majdnem szívbajt kapott.
Csodálatosan szép volt az ősz
Ezer-kilencszázkilencvenben,
Ennek emlékére született a következő,
Izgalmakban bővelkedő, kis tanmese.
A kellemes novemberi tavaszból
Részét egyaránt kiveszi,
Gábor, Péter, Gergely, Zoltán,
És természetesen a kis Lexi.
Vasárnap a Duna partját látogatják
Ezúttal ők mind az öten,
S ott játszanak, hancúroznak
Boldogan és önfeledten.
A futkározó, ugrándozó pajtásokat
Lexi vígan utánozza,
Ha énekelnek, kiabálnak
Sok kis vakkantás rá a válasza.
De hamarosan rádöbben kis buksi feje,
Hogy itt a játék más, mint otthon,
Most csak pajtásként bánnak vele
Míg otthon mindig ő a központ.
Hogy kiesett a fontos szerepkörből
Ez egy cseppet sincs ínyére,
Még nem tudja mitévő, legyen
Csak lázadozik kutyavére.
Csaholása már nem hallik
Farkát lába közé húzza,
Feje majd a földet éri
Így indul el, s nem néz vissza.
Fázós szomorúsággal ballag haza
A nagy forgalommal is dacolva,
Részben a kutya hűség hajtja
Részben a vágy, hogy valaki felkarolja.
Anya döbbenten fogadja
A botorkáló kis jószágot,
Ölbe kapja, betakarja
A kis állat most már boldog.
Ezalatt a Duna parton
Szörnyű nagy a kétségbeesés,
Vízparton és a bokrok alján
Egyaránt folyik az eb keresés.
Sok gyermek torok harsogja
A kis Lexi nevét,
A tavaszias lágy fuvallat is ezt
Szárnyára kapva viszi szerteszét.
A napocska is kíváncsian előbukkan
Tornyosuló felhő párnáit félre teszi,
Árnyat űzve, kukucskálgat
De a kis vizslát ö sem leli.
Az eredménytelen hajsza után
Haza indul a kis csapat,
A szemekben fájdalom tüze ég
A jó kedvnek nyoma sem maradt.
Csak a cipők kopognak a kövezeten
A szava mindegyiknek elakadt,
Közös gondolat viszi őket,
Anyával közölni bajukat.
A jó anya, a mindenható, gyógyírt
Mindenkor, mindenre talál,
Hogy mi lesz, még nem tudni, de
Szívük mélyén, dereng egy reménysugár.
Haza érkezve benyitnak
És nem hisznek a szemüknek,
Anya és a kis Lexi
Rögtön elébük sietnek.
Minden jó, ha jó a vége
Megkönnyebbül a kis csapat,
Anya, gyermek és a kis kutya örül
Bár nem találnak rá szavakat.