Egyszer már sok éve a véletlen úgy hozta,
A Mirtihez szegődött egy kis kóbor cica.
A kislányt, s anyukáját szorgosan kísérte,
Míg meg nem érkeztek a lakóhelyükre.
Megsajnálták szegényt nyomban megetették,
Azt hitték utána, majd lelép a kis vendég.
Bizony azt várhatták, mert a cirmos maradt,
Akadt számára mindig, néhány finom falat.
Vidáman dorombolt várta hazatértük,
Mint egy házi cica sietett elébük.
Mirti ezt megszokta a cicát megszerette,
Hamarosan a Nőri névre keresztelte.
A cica hűségesen vigyázott a házra,
Szelíd szeretettel a kis gazdiját várva.
Megnőtt és megszépült a nyamvadt kis macska,
Meg is jelent gyorsan egy egész kandúr falka.
Mire felocsúdott volna a ház népe,
Már csak statuálták, gömbölyűbb, mint kéne.
Nem tehettek mást, csak dédelgették szegényt,
S várták a cicákat, de nem mint főnyereményt.
Egy alkalommal este mikor hazatértek,
Nőri cica bemutatta a kis csemetéket.
Négyen voltak azok picik és csupaszok,
De életképes, helyes nyüzsgő kis maszatok.
Gyorsan határoztak felnevelik őket,
Később majd keresnek macskát kedvelőket.
Repültek a napok és tágra nyílt szemekkel,
A lépcsőről ugráltak sorjában, nem egyszer.
Mirti hosszan, kitartóan tanította őket,
Nőri félre vonult, önérzetes nő lett.
Hónapokig tartott a cica sokadalom,
Ám mikor véget ért, volt nagy riadalom
Mirti bánatára nem találtunk gyógyírt,
A válásra gondolva keservesen felsírt.
Anya megígérte kap apró jószágot,
Szerette is őket, de csak kutyára vágyott.
Volt több törpe hörcsög és tengeri malacka,
Azonban egyik sem, úgy éppen kutya fajta.
Mirti azt remélte, hogy álma beteljesül,
Ez bizony úgyis lett remekül sikerült!