Ica nem tartozott a problémázó személyek közé, sok mindent egy vállrándítással intézett el. Ha panaszkodtak neki, azt mondta: - ugyan, nem kell mellre szívni – és nevetett. Gyakran csak ennyi volt a véleménye, ezt szinte egy vicc poénjának szánta. Ezzel részéről a téma be is volt fejezve, hacsak el nem mesélte valakinek, hogy: "képzeld ez a kis buta ilyen dolgokon képes rágódni!"
Egy időben észrevehetően szótlan volt, ez néhány napig tartott, úgy viselkedett, mint akit nagyon leköt valami.. Aztán váratlanul megnyílt, ismét a régi beszédes Ica volt. Nem kellett kérdezni beszélt ő magától, minden megérlelődött benne és minden kikívánkozott.
Már egy ideje figyelem-mondta-, hogy a szomszéd lány és a férjem között alakul valami. Ez a lány a szemünk előtt cseperedett fel, és korban a fiamhoz illene nem a férjemhez. De nyár van ,itthon van, nincs semmi elfoglaltsága, unatkozik, és észrevette, hogy a szomszédban van egy férfi. Először könyvet jött kölcsönkérni, másnap visszahozta, azután ő ajánlott olvasnivalót, áthozta. Béla általában előbb ér haza mint én,vagy a szomszédban van, vagy Piri van nálunk. Az én kevés beszédű párommal rengeteg megbeszélni valójuk van.
Hát ez van, nem tudok mit tenni, azonkívül, hogy figyelem a fejleményeket. Az igaz , hogy én szültem Bélának két gyereket és én élek vele több mint 20 éve, de ez a fruska ráér, kipihent, na és a kora? Szóval én ezzel nem is próbálok versenyre kelni. Lesz ami lesz! Nem tehetek egyebet,várok!
Azután beköszöntött az ősz és vége lett annak, ami talán soha el sem kezdődött!
Évek teltek, nem történt semmi különös. Egyszer csak Ica nagyon gondterhelt lett. Ilyenek még soha sem láttam.
Megkérdeztem: valami baj van?
Sajnos – válaszolta – Öcsi udvarol egy lánynak.
Eddig is udvarolgatott, már legalább egy fél tucatnak! Hisz ez a természetes.
De ez most más, úgy érzem, ez most komoly.
Teltek a hónapok Ica teljesen megváltozott a fia még mindig azzal a lánnyal járt. Kétségbeesve mesélte, úgy néz ki, hogy szerelmes belé, mert folyton őt emlegeti,már körülbelül egy féléve járnak együtt és minden szabadidejét vele tölti.
Figyeld meg – mondta befejezésül – ez a dög elveszi tőlem a fiamat!
A beszélgetésünk után talán egy hónap telhetett el Ica kipirulva rontott be az irodámba. Elmesélte,
hogy Valikát éjjel kórházba szállították méhen kívüli terhességgel. Szegényke elég elgyötört állapotban van, mesélte az Öcsi és őt arra kérte, hogy menjen be hozzá látogatóba. Megígérte és az Öcsire való tekintettel természetesen be is ment.
Másnap ismét bejött hozzám, beszámolt a lány állapotáról és befejezésül azt mondta:
- Csak most tudtam meg, hogy ennek a szegény kislánynak nevelő apja van, akitől nagyon sokat szenved, ezek után még jobban a szívembe zártam!