A virágcsokor
Gyerekszáj
Az albérlet
A virágcsokor
Vilike szörnyű zűrzavaros családba született. A szülei nem sokat törődtek vele. Mind a ketten élték, házasságon kívül, egymástól függetlenül az életüket. Otthon általában csak veszekedtek, vagy nem voltak beszélőviszonyban egymással. A nagyi viszont bálványozásig szerette egyetlen unokáját és az is őt. Jól megértették egymást. Rengeteget tűrt és szenvedett a nagyi, de állandó harcban állt Vilike érdekében a fiával. Ezt kitartóan és logikus érvek alapján tette. Dénestől ígéretet kapott, hogy a gyenge képességű gyermek kedvéért, amíg az le nem érettségizik, mindenképpen Jankával együtt maradnak. A rosszul sikerült házasság miatt, nem szabad az érzékeny fiút, még az anyjától is megfosztani. Pedig a nagyi kezdettől fogva nehezen viselte el a menyét. Ennél is nehezebben azt a családi négyszöget amiben éltek. Évek óta kizárólag csak az udvariasság keretein belül érintkezett Jankával. Csak akkor volt jó a hangulata családban, ha a nő nem volt otthon.
Tíz egynéhány éve kezdődött, talán öt éves házasok voltak Dénes és Janka. Vettek egy telket a közelben és néha kimentek bográcsban főzni. Ilyenkor a férfi meghívta Editet a titkárnőjét, és Jancsit az egyetlen barátját. Néhány ilyen eset után Janka, az addigi gyakorlattól eltérően, elkezdett hivatalosan kiszállni, heti rendszerességgel. Mint hamarosan kiderült, ilyenkor Jancsinál aludt. Dénes szemet hunyt, hisz a feleségét soha sem szerette. Mind a ketten szerelmi csalódás után kerestek egymásnál menedéket, a második házasságukban. Most Dénes úgy érezte, hogy Edit neki az igazi. Korban is jobban hozzáillett, Janka húsz évvel volt nála fiatalabb.
Jancsi egyedül lakott egy nagy lakásban. Rajtuk kívül nem volt társasága. Ő Jankánál tíz évvel volt idősebb. Néhány heti kapcsolat után, Janka önkényesen meghívta magukhoz vasárnapi ebédre. Az igaz, hogy az anyósa főzött, őt meg sem tűrte volna segítőnek a konyhában, ha ajánlkozott volna akkor sem. De Jankát az ilyesmi soha nem izgatta. Jancsi pontosan megérkezett. Jankának, „a ház asszonyának” hozott egy csokor virágot. Ez ezentúl, így ismétlődött minden héten, több mint tíz éven keresztül. Jancsi mindig pontosan érkezett, kezében a virágcsokorral.
Vilike az érettségi után munkát vállalt és néhány hónap után elköltözött otthonról albérletbe. A nagyival napi kapcsolatot tartott. Dénes most már sürgette Jankát, hogy menjen el végre tőle. Nagy nehezen oda is költözött Jancsihoz. De bizony ekkor a csöbörből-vödörbe esett, mert közben Jancsi anyja egyedül maradt és odaköltözött az egyetlen fiához, Jancsihoz. Az esetek néha ismétlődnek, Janka ismét anyóshoz került és ez sem szimpatizált vele. Ő is ellátta helyette a háztartást, így megint oka volt arra, hogy minél kevesebbet tartózkodjon otthon. Jancsi is rövid idő alatt, úgy érezte, hogy kár volt ezt a házasságot „így elsietni!”
Janka ezek után behatóan körülnézett a munkahelyén. Már évek óta kinézte magának Endrét, most itt az alkalom a próbálkozásra. Szívesen kilépett volna a harmadik házasságából az ő kedvéért. Jancsiból ugyanis már elege volt. Ő szeretőnek jobban megfelelt, mint férjnek. Janka szerencséjére Endre felesége éppen hosszabb külföldi kiküldetésben volt. Most kell cselekedni gondolta. Gyorsan szervezett magának egy kiszállást oda, ahová tudta, hogy Endre is megy. „Nagy meglepetésére, véletlenül találkoztak este a szállodában!” Gyakorlatias nő volt, a többi már ment magától. Elhatározta, hogy a két férfit baráttá szervezi, mármint Jancsit és Endrét. Egyelőre! Mert Endrével nagyobb tervei voltak. Néhány közösen szervezett kiszállás után, Janka ezúttal, ismét önkényesen, Endrét hívta meg, „Jancsi nevében is,” magukhoz vasárnapi ebédre. Az előre tájékoztatást kapott Jancsi egyáltalán nem csodálkozott, mikor Endre pontosan megérkezett és Jankának, „a ház asszonyának” hozott egy csokor virágot. Csak gondolatban legyintett egyet, majd bement a konyhába és kérte az anyját, hogy ne csináljon jelenetet, majd ha kettesben lesznek mindent megmagyaráz.
Ettől kezdve Endre minden héten megjelent a vasárnapi ebéden, kezében egy virágcsokorral!
Gyerekszáj
3.
Péter szeret agyagozni, vízzel jól felhígítja,
Ezt aztán testére keni, két kézzel elsimítja.
Ám, ha mosdásra kerül sor, azt nem szereti a felség,
Csak az egyik fele tiszta, ő azt mondja, hogy kész, elég!
Az albérlet
Irén és Laci szerettek volna összeházasodni, csak találni kellett volna egy albérletet. Elkezdték a napi lapokat és a hirdetőtáblákat böngészni, de sikertelenül. Bementek hát egy ügynök irodájába, akitől komoly biztatást kaptak. Egy nagyobb összeg letétele után, adott három címet, hogy nézzék meg melyik albérletet találják megfelelőnek. Azonban mindegyik bérbeadó mondta, hogy házaspárnak nem adják ki a lakást, ezt egyébként az ügynökkel is megbeszélték. Visszamentek az irodába, ott ismét kaptak három címet, azzal ugyanígy jártak. Laci nagyon dühős lett. Alaposan megmondta a véleményét a szélhámos ügynöknek, mondta, hogy nem áll jót magáért, ha a pénzét vissza nem kapja. A megrémült pasas a pénzt azonnal visszafizette. Ezek után valahonnan előkerült egy hófehér hajú, idős asszony, Nusi néni. Ő megígérte, hogy ha a föld alól is, de rövid idő alatt szerez nekik albérletet. Hamarosan elment személyesen, egy külön bejáratú albérleti szobát megnézni, amit két férfinek akartak kiadni. Mondta, hogy a fiatalok egy óra múlva jöjjenek utána. Addig igyekezett puhítani a háziakat. Akik miután találkoztak Irénnel és Lacival néhány perces beszélgetés után kiadták nekik a szobát. Laci örömében, az egyáltalán nem szégyenlős Nusi néninek az árajánlatát, jócskán megtetézte.
Irén és Laci most már boldogan gyalogoltak a párás, ködös, hideg novemberi éjszakában. A sikerélmény belül melegítette őket, de azért fázósan karoltak egymásba. Ezt az örömnapot méltóan kell befejezni gondolták. Ezért betértek az éjjel-nappal nyitva tartó Közértbe és áldomásként ittak egy jó forró kakaót. Ami most olyan jól esett nekik, mint még máskor soha.