A belső hang üzenete… - Fülbetegségek lelki háttere

„Füleden ülsz?” - szokták kérdezni azt a gyereket, aki nem reagál arra, amit mondanak neki. Pedig lehet, hogy csak nincs kedve megtenni, amit kértek tőle, vagy válaszolni az elhangzott kérdésre. És ez nem csak gyermekkorban van így…

Az emberi fül 0-120 decibelig terjedő hangerősséget képes befogadni anélkül, hogy károsodna, s ezzel felülmúl minden létező, ember alkotta műszert. Hangnak nevezzük a levegő hullámszerűen továbbterjedő periodikus sűrűsödését és ritkulását. A fül szerepe, hogy ezt a rezgést átalakítsa folyadékrezgéssé, majd idegimpulzusokká, s ezáltal létrehozza a hallást. De más dolog a hangot fizikailag érzékelni, és hangélményként lelkileg feldolgozni. Ez utóbbival foglalkozik a pszichoszomatika, azaz a testi tünetek lelki összefüggéseit kutató tudomány.

Tudatalatti elszigetelődés

A fül problémái elsősorban abból adódnak, hogy az ember a meghallott ismeretekből saját maga számára nem megfelelő információt szűr le, vagy nem megfelelően értelmezi az elhangzottakat, és így önmagára nézve kedvezőtlen dolgot raktároz. Az illető „rosszul” hallja meg, rosszul értelmezi, vagy egyáltalán nem hallja meg a számára egyébként hasznos információkat, amik segítségére lennének.

Fontos! A nem hallás oka általában az, hogy más vonja el a figyelmünket. E betegség abból a konfliktusból adódik, hogy az ember tudat alatt tisztában van vele, mire kellene figyelnie, de nem teszi, egészen másra koncentrál. Ettől elfárad, és a könnyebb utat választja, azaz nem fogadja az információk egy részét, nem hall, illetve nem azt, amit kellene. Amit viszont meghall, az idegesíti, feszélyezi.

Ha valaki tudatosan figyel a számára Fontos dolgokra, akkor a lényegtelenek jelentős része távol marad tőle. Tehát a hallásproblémák legtöbb esetben abból adódnak, hogy az érintett elzárkózik valami elől, el akar kerülni valamit, de nem találja ennek megfelelő módját, ezért fülbetegséggel „legalizálja” elszigetelődését. (Például nem hallja meg azt a kérdést, amire nincs kedve válaszolni...) Aki huzamosabb ideig ragaszkodik a téves beidegződésekhez, az akár meg is süketülhet, s ez az állapot tartóssá is válhat.

Befelé és ne kifelé figyelj!

A hallásproblémáknak van egy másik vetülete is. Arra szólítják fel az embert, hogy végre befelé, magára figyeljen, a külsőségek ne vonják el önmagáról - saját belső énjéről - a figyelmét. Minden érzékszervünk károsodásának van ilyesfajta jelzésértéke. Fülünknek a halláson kívül az egyensúlyozásban van Fontos szerepe.

Az egyensúlyozás a fülszerkezetben lévő folyadék mozgásából adódó ingerület jelzésrendszerének segítségével történik. Amikor a fül megbetegedése egyensúlyzavart eredményez, az általában a - részinformációkból összerakott - fals információk okozta belső harmónia megbillenésével van összefüggésben.

Önmagába zárva…

A süket ember nem hallja meg a kritikát és a zavaró hangokat, ennek következtében a saját kis világában él. Belső valósága egyre távolabb kerül a külső valóságtól, sőt e kettő között megszűnik egy fő kapocs.

Hogyan jelez a fül?

Fülzúgás: általában a hallottak miatti belső tiltakozás, háborgás szimbolikus következménye. Az ember őrlődik, tépelődik, mert nem képes kihasználni lehetőségeit, vagy megérteni a helyzetét. A fülzúgás jelképesen a fülben maradt szó visszhangjából adódik.

Ha erős a visszhang, tehát a zúgás, akkor erőteljesebbek az egyén érzelmi reakciói. A zúgás magára vonja a figyelmet, és a személy leragad a problémánál, nehezen tud továbblépni és megoldást keresni. Majd előbb-utóbb az egy helyben topogás közben elkezdi magát győzködni valami valótan dologról, és eközben benne reked a helyzetben.

A zúgó, zavaró belső világ csak a nyugalom szigetén tud helyreállni, nyugalmat viszont csak kellő biztonságban érezhetünk. Ilyenkor ennek megvalósítására kell törekednünk.

Fülcsengés: figyelmeztetés olyasmivel kapcsolatban, amivel pár órája foglalkoztunk. Visszacsengenek a gondolatok. Valamiért még nem kell túllépnünk rajtuk, mert figyelmet kívánnak, lehet, hogy valami jó megoldás, Fontos információ felett siklottunk el.

A fülcsengés akkor szokott állandósulni, amikor sokáig fennáll a paradoxon, miszerint: egyrészt vágyunk rá, hogy egy adott helyzetre kívülről jöjjön a segítő megoldás, másrészt magunk szeretnénk azt felfedezni, ezért amikor megérkezik, figyelmen kívül hagyjuk. Ha zavaróak a fülcsengések, Fontos elgondolkodnunk azon, hogy az „angyal mindig súg”, vagy csenget, amire érdemes odafigyelni. Hallgatni kell az apró figyelmeztetésekre!

Fülzsír: akadály képződik a fülben, ami nem engedi tovább az információt. Ez az „egyik fülén be, a másikon ki” jelenség. A fül azért viselkedik így, mert az információ sértő, bántó, fájdalmas az ember számára. A zsír felfogja a sérüléseket, és lassítja a folyamatokat, tehát fájdalommentessé teszi.

Dugulás: az elzárkózás szimbóluma, ami egyfajta védekezőreakció. Amiről nem akar az ember tudomást szerezni, azt ideiglenesen vagy állandóan kirekeszti. Ez szül egy olyan nehéz helyzetet, melyben az illető kénytelen lesz önmagával szembenézni, és ehhez nem kap külső segítséget, mert eldugaszolta a csatornát. Tehát a belső hangra kell figyelni végre és sokszor éppen ez a cél.

Nagyotthallás: a nagyothalló nem tud teljességgel része lenni annak az adó-vevő rendszernek, ami az emberi érintkezés egyik formája: perifériára szorul, az emberi kapcsolatok terén fokozatosan visszavonul, önmagába fordul, és egy idő után depresszióssá, agresszívvé válhat.

Ám a betegség kialakulásában éppen annak van nagy szerepe, hogy az illető tudat alatt valamiért el is akar vonulni a külvilágtól, hogy csak azokról a dolgokról szerezzen tudomást, amelyekről akar. Az ember akkor zárkózik el, amikor a belsőjével békétlen.

Ezzel kapcsolatban áll az időskori nagyothallás, mert a békétlenség - ami adódhat rossz közérzetből, betegeskedésekből, elhagyatottságérzésből - sok esetben felerősödik a nyugdíjasévekre. Mindez azért lehet probléma, mert aki elzárkózik, az a segítséget és az örömteli szavakat is kizárja, és fáradtsága, megkeseredettsége egyre jobban erősödik.