A már biztosan halláskárosító hangerőt el nem érő hangok is okozhatnak halláskárosodást, derült ki egereken végzett kísérletekből.
A
kutatók megállapították, hogy az eddig csak ideiglenesnek hitt
hallásvesztést okozó zajok károsították a kísérletben résztvevő egerek
füleiben található idegsejteket. Ha az eredmények emberekben is
beigazolódnak, szükségessé válhat a munkahelyi maximális hangerőt
szabályozó törvények megváltoztatása. A szabályozások célja, hogy
megvédjék a belsőfül szőrsejtjeit a károsodástól, mivel sérülésük a
hallásküszöb emelkedését okozhatja. A hallásküszöb az a leghalkabb
hang, melyet már érzékelni tudunk, magyarázta Sharon Kujawa, a bostoni
Massachusettsi Szem- és Fülkórház orvosa. Ezúttal a kutatók arra jöttek
rá, hogy a hallásküszöböt nem befolyásoló hangok is maradandó
károsodástokozhatnak a fül sejtjeiben.
Az
egereket két órára száz decibeles trombitálásnak vetették alá. A
hangerő nagyjából a motorkerékpár motorjának, vagy a metró érkezésének
felel meg. Számos teszt bizonyította, hogy a hanghatás nem változtatta
meg hosszú távon a hallásküszöböt. A mikroszkópos vizsgálatok azonban
kiderítették, hogy a szőrsejtek ingerületátadó része sérült. Egy év
elteltével a károsodás már az ingerületet az agyba továbbító idegeket
is érintette. Kujawa szerint a hallásküszöb vizsgálatok azért nem
mutattak problémát, mert más idegek átvették sérült társaik szerepét.
A károsodás azonban megmagyarázhat bizonyos gyakori hallásproblémákat. Sok beteg panaszkodik például arra, hogy nehezen hallja a zajos környezetben a beszédhangot, vagy problémát okoz a beszéd megértése, ha nem áll szemben a beszélővel. A Montpellieri Egyetem idegtudósa, Jean-Luc Puel szerint minél korábban - csecsemő-, vagy tinédzserkorban - éri az embert a károsító hatás, annál hamarabb következik be a hallásvesztés.
Tovább az eredeti cikkhez