A süket suzukis

Ender Baba, újságíró kollégám rám nézett, mondott valamit, én meg visszakérdeztem, hogy tessék? Ő elmondta másodszor is, ekkor már eljutott néhány szó a tudatomig. Látta, hogy bambán bámulok, emelt hangon megkérdezte, hogy jó lesz-e a leadott cikke. Végre minden szavát értettem, cserébe az egész szerkesztőség ránézett, és szóltak, hogy ne üvöltsön.

„Tudtad, hogy a motorosok süketek?” – váltott témát és kíváncsian bámult gombszemével. Hittem is, nem is, úgyhogy magával cipelt a Fül-Orr-Gégészeti Klinika audiológiai laboratóriumába; előtte megnyíltak a kapuk, hisz orvostanhallgató. A számítógépes vizsgálatok eredményét nem lehetett elmismásolni, ha süket nem is, de sérült hallású vagyok.

A motorozás az oka. Nyitott sisakban vagy felhajtott állrésszel nyomom évek óta, pedig egy átlagos bukóban százzal hajtva 95-98 decibel terheli a fület. Ez már negyed órás cirkálás után halláskárosodáshoz vezet, nem beszélve a 140-150-es tempónál fellépő 102-105 decibelről – akkor már a harmadik vagy negyedik perc is odacsap.

Miután Ender a fél országgal tudatta, hogy nekem hiába beszél, megkeresett minket a MotoSafe füldugó forgalmazója. Igaz, hogy már benne jártunk az őszben, de csak sikerült annyit gurulni, hogy véleményt alkothassak: még sosem teszteltünk ilyen kicsi, alig két centis tárgyat.

Az első úton azt vettem észre, hogy gyorshajtok – a megszokott üvöltés hiánya önkéntelenül is arra ösztönzött, hogy csavarjak egyet a gázmarkolaton. 50-60 kilométer után megszoktam a nagyon is kellemes módon lecsökkent zajt, onnantól már nem tréfált meg. Kifejezetten hatékonyan szűrte ki a szél ártalmas hangjait, ellenben a körülöttem közlekedőket nem nyomta el.