A háziorvosok zöme nem tudja, hogy az alvászavar betegség. Mintha éjszaka nem is élnénk: a beteg meg sem említi, az orvos pedig nem kérdez rá. Így számos betegség eredete szó szerint az éjszaka homályába vész, holott az alvási defektusok adott esetben szívrohamot, sztrókot, depressziót, diabéteszt is okozhatnak. Márpedig ezek sok felesleges vizsgálatot követő tüneti kezelése nemcsak drága, hanem csekély hatékonyságú is.
Kevesen gondolnak arra, hogy koncentrálóképességük és memóriájuk romlása vagy magas vérnyomásuk hátterében alvászavar állhat. Pedig az alvásbizniszbe egyre határozottabban benyomuló holland Philips 20 országra és 30 ezer megkérdezettre kiterjedő felmérése azt mutatja, hogy az emberek 35 százaléka saját értékelése szerint nem alszik eleget.
A különböző orvosi szakterületek határmezsgyéjén kialakult alvásmedicina meglepően fiatal tudomány. Míg az alvás mellékterméke, az álom az ókori politikai, társadalmi és egyéni döntéseket is befolyásolta, addig alvásorvoslással csak a 20. század második felében kezdtek foglalkozni.
A műszeres vizsgálatok teszik világossá, mi zavarja az éjszakai nyugalmat. Hiába alszik valaki nyolc vagy akár kilenc órát is, ha közben nyugtalanul forgolódik, többször felriad. A gyógymód sok esetben életvezetési tanáccsal megadható: például a lefekvés előtti órákban kerülni kell a koffein- és alkoholtartalmú italokat, a nehéz ételeket.
A kialvatlanság nem tréfadolog: a halálos közúti balesetek 15 százalékát a volánnál elalvó sofőrök okozzák, és hasonlóképpen jelentős rizikófaktor az alvásdeficit a munkahelyi és a háztartási balesetekben is. Az álomittas vezetők épp olyan zavartan viselkednek, mint ha beszeszeltek volna: 17 óra ébrenlét annyival növeli meg a reakcióidőt, mint 5 ezrelékes véralkoholszint. A legsúlyosabb következményekkel járó alvásügyi tévhit, hogy a horkolás csupán a hálótársat zavaró éji zaj, ám ár-talmatlan jelenség. A hangos, egyenetlen, felhördülésekkel járó horkolás az alvás közben elzáródó garat okozta légzésmegakadás jele. A szakirodalomban alvási apnoénak nevezett jelenség a 40–60 éves férfiak 6-8, a 60 év felettieknek pedig a 30-40 százalékát érinti.
Ezekből az arányszámokból a hazai alvásgyógyászok arra kö-vetkeztetnek, hogy Magyarországon közel 700 ezer embert érinthet az alvási apnoe. Vagyis minden egyes családorvosi praxisra átlagosan száz ilyen páciens jut.
Tovább az eredeti cikkhez