Sok híres zeneszerzőnek volt abszolút hallása, például Mozartnak, Csajkovszkijnak és Sinatrának. Ez a képesség lehetővé teszi, hogy felismerjük egy hang magasságát anélkül, hogy egy másik hanghoz viszonyítanánk.
Az
USA-ban és Európában is ritka ez a képesség, egyes becslések szerint
körülbelül minden tízezredik ember ismeri fel a hangokat. Sokszor
adottságnak vélik, de amerikai kutatók eredményei arról tanúskodnak,
hogy sokkal inkább tanult képességről van szó.
A
Journal of the Acoustic Society of America oldalain megjelent cikkből
megtudhatjuk, hogy azok a zeneszerzők, akik folyékonyan beszélnek egy
kelet-ázsiai tonális nyelvet, nagyobb valószínűséggel rendelkeznek
abszolút hallással.
„Az
abszolút hallást a természet ajándékának tekintették, de az adatok
alapján úgy tűnik, hogy bárki szert tehet erre a képességre” –
fogalmaztak a kutatók.
Sok
kelet-ázsiai nyelv van, például a mandarin, a kantoni és a vietnami,
ami úgynevezett tonális nyelv, vagyis a szavak jelentése sokszor attól
is függ, hogy milyen hangmagasságon ejtik ki azt (ez nem keverendő össze
a hanglejtéssel, ami például a humor és az irónia eszköze). Az amerikai
kutatók szerint egy olyan ember, aki beszél egy tonális nyelvet, az
abszolút hallást olyan könnyen tanulja meg, mintha egy második nyelvet
tanulna.
Egy
korábbi vizsgálat során sikerült kimutatni, hogy tonális anyanyelvű
emberek a szavak kiejtésekor az abszolút hallás egy formáját
gyakorolják, ennek alapján merült föl, hogy a hangmagasság nem egy
szigorúan zenei fogalom. Később bebizonyosodott, hogy a mandarin
anyanyelvű, és kínai zenei konzervatóriumba járó hallgatóknál kilencszer
gyakrabban mutatható ki abszolút hallás, mint egy New-York-i
zeneiskolában tanuló amerikai diákoknál. Ez azonban már azt is
felvetette, hogy az abszolút hallás genetikai eredetű is lehet.
A
mostani vizsgálat során 203 amerikai hallgató töltötte ki azt a
tesztet, ami során három oktáv terjedelemben véletlenszerűen
megszólaltatott hangokat kellett azonosítani. Emellett saját bevallásuk
alapján számoltak be zenei és nyelvi műveltségükről, valamint etnikai
hovatartozásukról. A kutatók az elemzések során azt találták, hogy azok a
diákok, akik folyékonyan beszéltek egy tonális nyelvet, közel 100 %-os
eredményt értek el a teszten. A legrosszabb eredményt azok a diákok
érték el, akik egyáltalán nem beszéltek tonális nyelvet.
Ez
persze nem magyarázza meg azt, hogy miért volt Mozartnak és Sinatrának
abszolút hallása. A kutatók azzal magyarázzák, hogy talán különösen
hosszan nyitva maradt a „nyelvi tanulási ablak” a kisgyermekkorban, és
ez tette lehetővé, hogy a hangmagasságokat is megtanulják.
Következtetéseik szerint úgy lehet a legkönnyebben kifejleszteni egy
gyermek abszolút hallását, ha már kiskorától kezdve találkozik a
hangokkal, és azokhoz jelentést is kapcsol.
„Ezek
az eredmények egy másik izgalmas kérdést is felvetnek” – teszik hozzá a
szerzők. – „Vajon milyen kivételes képességek vannak még, ami a
gyermekekből egyszerűen előhozható, ha tudjuk, hogy milyen „gombokat”
kell megnyomni?”