A legújabb kutatások szerint a gyermekkori átmeneti hallásproblémák maradandó halláskárosodáshoz vezethetnek a későbbiekben. Egy, a Neuron című szaklapban megjelent cikk szerint a látóközponthoz hasonlóan a hallásközpont is rendkívül sérülékennyé válhat, ha nem kapja meg a megfelelő stimulációt a megfelelő életkorban.
Régóta ismert tény, hogy a sérült szenzoros érzékelésnek a gyermekkor egyes periódusaiban káros hatása lehet az agyra és a viselkedésre. Az ambylopia vagy tompalátás az egyik klasszikus példa erre: a vizuális kéreg fejlődése közben elégtelenül jutnak el a jelzések az agyba, emiatt az egyik vagy mindkét szem elveszti éleslátását.
"Hasonló a probléma a hallás esetében is: gyerekkorban igen gyakori a középfülgyulladás, aminek következtében folyadék szaporodik fel a hallójáratokban, és időleges hallásromlást okoz. Ez csökkenti az agyba jutó akusztikus jeleket, és maradandó hallásromlást okozhat" - nyilatkozta Dr. Daniel Polley, a Massachusetts Szem és Fülklinika orvosa.
Dr. Polley és kollegája, Dr. Maria Popescu a Vanderbilt Egyetemről kifejlesztettek egy eljárást, amellyel blokkolták egyes fiatal patkányok hallását, majd megvizsgálták, miként hatott ez az agyi fejlődésükre.
Megfigyeléseik szerint az egyik fül hallásképességének romlása esetén az agy hallásközpontja növeli a másik fül érzékenységét. Ez azonban azt is jelenti, hogy a változás egyes esetekben állandó, és a sérült fül a gyógyulás után sem lehet teljes értékű.
"A jó hír, hogy ez az állapot embereknél viszonylag ritkán alakul ki, azaz a hallásromlás ritkán maradandó - nyilatkozta Dr. Polley - A hallásközpont ugyanis meglehetősen alkalmazkodó és később is képes korrigálni a fejlődés egyes szakaszaiban bekövetkezett hibákat."
Tovább az eredeti cikkhez