A keveset alvók azzal is csökkenthetik a kalcium lerakódásának veszélyét artériáik falában, ha egyetlen órával megtoldják szokásos napi alvásidejüket - írják amerikai kutatók. Mindamellett ismert, hogy nem az érelmeszesedés a kevés alvás egyetlen átka: a túl rövid éjjeli pihenés növeli az elhízásra, a cukorbetegségre és a magasvérnyomásra való hajlamot is.
A
Chicagói Egyetem Kórházának munkatársa, az eredményeket az Amerikai
Orvostársaság (American Medical Association) folyóiratában közreadó
Diane Lauderdale így nyilatkozott: "Azokban, akik átlagosan több időt
szenteltek az alvásnak, az ötéves megfigyelési periódus alatt kevesebb
új meszes szívkoszorúér-lerakódás keletkezett. Az összefüggés meglepően
erősnek bizonyult. A koszorúerek meszes lerakódásai megbízhatóan jelzik
előre a jövőbeni szívbetegséget, ezért erre már nagyon korán érdemes
odafigyelni."
Míg
más felmérésekben a résztvevők saját beszámolóira szoktak hagyatkozni
az alvás időtartamát illetően, Lauderdale-ék úgy döntöttek, hogy maguk
követik nyomon a vizsgálati alanyok alvási mintázatát. Összesen 495, 35
és 47 év közötti jelentkezőt olyan "okos" csuklópánttal láttak el,
amely képes a testmozgások finom regisztrálására. A rögzített adatokat
számítógépbe táplálva rekonstruálták az egyes résztvevők alvási
szokásait.
A
koszorúerekben kialakuló meszes lerakódások kimutatására két alkalommal
végeztek CT-vizsgálatot a kutatók: először a vizsgálat kezdetekor, majd
legközelebb öt év elteltével. Miután statisztikailag kiküszöbölték a
többi lehetséges hozzájáruló faktor - életkor, nem, etnikai
hovatartozás, iskolai végzettség, dohányzás, valamint az alvási apnoé
(légzésmegakadás) - hatását, kiderült, hogy az alvás időtartamának
különbségei jelentősen befolyásolják a koszorúér-elmeszesedést.
Az
ötéves vizsgálati időszak alatt az alanyok mintegy 12%-ában jelentek
meg új meszes plakkok. Azonban míg az éjjelente öt óránál kevesebbet
alvók csoportjában ez az arány 27% volt, az öt és hét óra közötti
alvásidejű csoportban már csak 11%, a hét óránál többet alvók
csoportjában pedig mindössze 6%.
Lauderdale
elismerte: a jelenség számukra is rejtélyes, és egyelőre csak
elméletekkel rendelkeznek arra nézve, miért okoz ilyen különbséget az
eltérő alvásidő a szívkoszorúér-elmeszesedés kockázatában. Az egyik
teória a vérnyomás szerepét emeli ki: mivel alvás alatt általában
csökken a vérnyomás, a többet alvók 24 órára kivetített átlagos
vérnyomása is alacsonyabb lehet. A többet alvók viszonylagos
védettségét egy másik felvetés azzal magyarázza, hogy ezek az emberek a
kortizol nevű stresszhormonnak rövidebb ideig vannak kitéve, ugyanis e
hormon termelődése alvás közben visszaesik.
Kathy Parker, a New York-i Rochester Egyetem Egészséggondozó Intézetének alváskutatója rámutatott: a tanulmány igazából az alvásnak az egészségmegőrzésben betöltött szerepét illusztrálja. "Sokan nem törődnek eléggé az alvással, pedig nagyon is kellene. Az alvásmegvonás, a kialvatlanság népegészségügyi szintű probléma, és számos korábbi tanulmány jutott már arra a mostanival egybecsengő következtetésre, hogy az alvásidő megnövelése elképesztő mértékű pozitív hatást képes gyakorolni az egészségre." Lauderdale örülne neki, ha eredményeit más kutatócsoportok is megerősítenék, és utalt arra: a legtöbb közlemény napi hat órában adja meg a minimálisan ajánlott alvásidőt.
Tovább az eredeti cikkhez