Mai civilizált világunk a kommunikáción alapul, emiatt az egyén, aki halláscsökkenésben, következményes beszédkárosodásban szenved, az egészséges embertársaival szemben hátrányos helyzetbe kerül. Az információcserén alapuló egyre erősödő versenyhelyzet napjaink jellemzője. Ebből a “versenyből” a halláskárosodásban szenvedő betegek megfelelő orvosi és társadalmi segítség nélkül csak vesztesként kerülhetnek ki.
A probléma nagyságát és jelentőségét támasztják alá azok a megdöbbentő adatok, amely szerint a civilizált világunk 10,7%-ának “idegi jellegű” halláskárosodása, 1,15%-nak teljes süketsége van. E gyakori előfordulás miatt az idegi jellegű belsőfül betegségek a leggyakoribb krónikus betegségek közé sorolhatók.
Statisztikai adatok alapján e betegek száma, sajnos, progresszíven növekszik. 1000 újszülöttből egy gyermek halláskárosodással születik. Később az idegi jellegű halláscsökkenés, a 18 év alatti gyerekek közül 1000-bôl 17-et, 65 év feletti korosztályból pedig már 314 beteget érint.
A 75 év felett, a presbyacusis fokozódása miatt a populáció 50%-ának halláskárosodásával kell számolni. Jelenleg a gazdaságilag fejlett országokban a lakosság 2,3%-a visel hallókészüléket, s becslések szerint további 5,8%-nak lenne szüksége hallókészülékre.
A civilizált populáció 18%-nak van fülzúgása, s a népesség 2,4%-nak a fülzúgása már olyan fokú, hogy e betegek élete csak kezeléssel tehető elviselhetőbbé. Csak az Egyesült Államokban 3-5 millióra becsülik a Ménière betegek számát, ami évente 100.000 új esettel szaporodik, s ugyanitt 30 millió ember dolgozik hallást károsító zajos munkahelyen. Emiatt 10 millió ember szenved zajártalomban és évente 25.000 embernek alakul ki hirtelen halláscsökkenése.
Tovább az eredeti cikkhez