A szemünk láttán nő fel az a nemzedék, amelynek többsége úgy jár-kel az utcákon, száll fel a buszra, ül az autóban a szülei mellett, hogy fülhallgató lóg ki a füléből. Zenét hallgatnak, de nem akárhogyan.
Többségük majdhogynem a maximális hangerőn, amiből logikusan következik, hogy már fiatalon halláscsökkenést szenvednek el. Nagy a kockázat.
A hősidőben voltak ugye a hatalmas
fülhallgatók és a sétálómagnók, a walkmanek, majd a CD-alapú discmanek,
ma pedig már a mobiltelefonon és az mp3-lejátszón is hallgathatunk
zenét. Van szerencsénk egy nagy technikai forradalmában élni, amely
egyrészről fantasztikus, hogy épp a mi időnkben zajlik, másrészről nem
minden elemének lehet feltétlenül örülni. Csak kapkodjuk a fejünket,
hogy a szórakoztatóipari cégek hogy tudnak minden évben újabbnál újabb
termékekkel kijönni a piacra, amelyeknek az egyik legnagyobb
célközönsége természetesen a fiatal generáció. Az ő életformájuk és
koruk a legalkalmasabb arra, hogy naponta több órát hallgassák az
mp3-asokat. A fülhallgatós nemzedék pedig sokszor ki is használja az
apró kütyükben rejlő erőt, és maximális fokozaton hallgatja a zenét. A
szakemberek viszont arra figyelmeztetnek, hogy ennek böjtje lesz, sőt
már most tapasztalni lehet, hogy egyre több fiatal szenved
halláskárosodástól.
Halláscsökkenés és zajcsipke
"Egyik
este kivételesen csendben ültünk a nappaliban, és halkan odaszóltam a
lányomnak. Nem reagált. Még egyszer kimondtam a nevét ugyanolyan
hangerővel, semmi. Csak akkor nézett fel az újságjából, mikor
hangosabban szóltam neki. Szerintem a túl hangos zenehallgatás
következménye, hogy a suttogásra vagy a halk beszédre rosszabbul
reagál. Sokszor több méterről is hallom, mi szól a fülében" - osztja
meg velünk aggodalmait egy édesanya. E tapasztalatával egyáltalán nincs
egyedül, fül-orr-gégészek és audiológusok is kongatják a vészharangot:
a mai fiatalok közül egyre többen szenvednek szerzett
halláscsökkenéstől. Azaz egészséges füllel, tökéletes hallással
született gyerekek már tizenévesen olyan halláskárosuláson mennek át a
túl hangosan használt zenelejátszóktól, ami rengeteg plusz problémát
vonhat maga után.
"Halláskárosodás nélkül nyolcvan decibeles
zajterhelés nyolc órán keresztül érheti fülünket. Kétszeres hangerő
feleennyi időt tesz lehetővé. Mivel a hangerő decibelben mért mértéke
logaritmikus skálát alkot, a kétszeres hangerő nyolcvanhárom decibel
körüli hangot jelent. Így tovább számolva száz decibel erősítéssel már
csak néhány perc megengedett. Ha valaki olyan hangosan hallgatja
fülhallgatón keresztül a zenét, hogy azt más is hallja, legalább száz
decibeles, vagy még erősebb hangerőt használ" - mondja Dr. Gáborján
Anita, a Semmelweis Fül-Orr-Gégészeti, Fej-Nyaksebészeti Klinika
Audiológiájának fül-orr-gégész, audiológus szakorvosa. Ezeknek az
értékeknek a figyelembevételével egyébként az Európai Unió javasolta a
gyártó cégeknek, hogy maximalizálják a hangerőt egy elfogadható
értéken. Az Apple-t például Franciaországban arra kötelezték, hogy
bevonja iPodjait, és ki kellett javítania a benne lévő szoftvereket
úgy, hogy a maximális hangerő ne haladja meg a száz decibelt. Az Unió
kutatói egyébként jóval megengedőbben fogalmaznak a károsodás
mértékéről. Igaz, hogy szerintük 2,5-10 millió európait fenyeget a
süketség kialakulása, ha a veszélyes - 89 decibelnél nagyobb -
hangerővel használják zenelejátszóikat, de szerintük ez akkor
következik be, ha legalább öt éven át napi egy óránál hosszabb ideig
hallgatják ennél hangosabban. Pedig a helyzet már most aggasztó.
"Egyre
több fiatal jelentkezik nálunk halláscsökkenéssel, fülzúgásos
panaszokkal. Ezek kivizsgálásán túl klinikánkon jelenleg is épp folyik
egy kutatómunka, amely a 18-23 éves korosztály zenehallgatási szokásait
méri fel, amit részletes hallásvizsgálat követ" - számol be a jelenség
aktualitásáról az audiológus. Méréseik azt mutatják, hogy a magas
hangok területén (12000 Hz-en) gyakran mérnek kisfokú halláscsökkenést,
illetve több esetben, jellegzetesen 4000 Hz-en jelentkező úgynevezett
"zajcsipkét" is észlelnek. Egy speciális belsőfül-működést mérő
eszközzel sokszor még az ép hallást jelző fiatalnál is csökkent
működésűnek találják a hangérzékelő szőrsejteket. "A hallásvizsgálat 0,
azaz viszonyítási decibeljének meghatározását mindig a 18 éves, ép
hallású egyének hallásküszöb-értéke határozta meg. Kutatásunkból az
körvonalazódik: ma már nem biztos, hogy pontosan ugyanilyen
hangnyomás-értékeket kapnánk hallásküszöb-értékként" - teszi hozzá
Gáborján doktornő.
Visszafordíthatatlan folyamat
Egy másik magyar kutatás -
amely tavaly zajlott a győri Széchenyi István Egyetemen -,
hangsúlyozza, hogy diszkó vagy koncert után szinte természetes, hogy
halláscsökkenést tapasztalunk. A hallás úgy védekezik a terhelés ellen,
hogy megemeli a biológiai csillapítást a fülben, amely tehetetlensége
révén némi idő után visszaáll az eredeti állapotba. "De ha a zaj
hosszan tartó, vagy erősebb, maradandó károsodáshoz vezethet. A
lakókörnyezetben, zárt térben hallgatott zene nem jelent veszélyt, de
ahogy kilépnek az utcára és feltekerik, igen. És mivel a
zenelejátszókat leginkább kültéren, vagy közlekedési eszközökön
hallgatják a fiatalok, ahol a külvilág zajártalmait túlharsogva
hallgatják a zenét, mindez 10 decibeles pluszt jelent a füleknek" -
írja tanulmányában Wersényi György, a kutatás vezetője. A
reprezentatívnak nem mondható, csupán ötvenfős vizsgálatból az is
kiderült, hogy az átlag fiatal heti egy-négy órát hallgat
mp3-lejátszót, és hogy a legtöbbet hallgatók magasabb decibelen (70 dB)
tették ezt. Mindeközben a fül egyre rafináltabb és extrémebb
problémáknak van kitéve a technikai fejlesztések miatt.
"Szüleimtől
kaptam az iPodomhoz egy hallójáratos fülhallgatót, ami több
centiméterre benyúlik a fülembe. Tökéletesen kizárja a kinti hangokat,
a fejemben csak a zene van. De pár hónapja elkezdtem rosszul hallani a
bal fülemre, és kiderült, hogy a fültisztítás ellenére is fülzsír-dugót
okozott a "tökéletes" fülhallgató. Az orvos megszüntette a bajt, most
pedig már mindkét fülem fáj a zenehallgatástól, pedig azon kevesek
egyike vagyok, akik nem is hallgatják túl hangosan a zenét" -
panaszkodik a legújabb fejlesztésre Benedek, egy tizenhét éves
középiskolás. A zaj a hangérzékelés receptorszervében, a csigában okoz
károsodást. A SOTE audiológusa szerint a hirtelen kialakult
halláskárosodás, fülzúgás esetén az elváltozások még orvosolhatóak
lehetnek, mert gyógyszeres kezelésre van lehetőség, főleg akkor, ha a
terápia a panaszok megjelenése után minél korábban elkezdődik. "A
tartós zajhatás viszont irreverziblis, visszafordíthatatlan károsodást
okoz. A csigában érzéksejtekként működő szőrsejtek elpusztulása esetén
regenerációra embernél nincs lehetőség, mert ezek a sejtek nem tudnak
újraképződni. Ezért klinikánkon intenzív kutatások folynak a
zajkárosodások megelőzésének lehetőségeire" - mondja a SOTE
audiológusa.
A népesség 10,7 százalékának van szerzett
halláscsökkenése, bár azt nem tudni, hogy ebből mennyit tesznek ki az
új generációk, akik nemrég, vagy épp mostanában veszítettek, veszítenek
hallásukból. A felnőttkori halláscsökkenés leggyakoribb oka a
zajártalmak miatt következik be. Az utcazajok, a hangos közlekedési
eszközök, a veszélyesen hangos munkakörök mellé egyértelműen
felsorakozott a túl hangos zenehallgatás. 18 éves kor után egyébként is
hanyatlani kezd a hallás, bár óriási egyéni eltérések vannak. Egyesek
már ötvenévesen is visszakérdeznek, mások nyolcvanévesen tökéletesen
hallanak minden apró neszt és zajt. "A fülünket érő terhelések sajnos
összeadódva előrébb hozzák az 'időskori' halláscsökkenés idejét, és
előfordulhat, hogy lassan az időskori jelzőt el is törölhetjük" - festi
le a nem túl rózsás jövőképet Dr. Gáborján Anita.
Szomorú, hogy
szülőként kevés dolgot tehetünk gyermekeink hallásának megóvásáért, de
annyit bizonyosan, hogy a kutatásokra hivatkozva elmagyarázzuk nekik a
zenelejátszók ártalmait, köztük is a legfontosabbat, hogy ha egyszer
károsodik a hallás, úgy is marad. A labda valójában a gyártók kezében
van, akiknek nem csak a nyereségre, hanem saját vevőik egészségére is
gondolniuk kéne.