Fontos, hogy mielőtt a páciens hallókészülékhez jut, tudatában legyen annak, hogy készüléke mire képes. A készülék segít abban, hogy a beteg hallása javuljon, de sajnos soha nem fog tökéletesen hallani. A hallókészülék minden hangot felerősít, nem csak azokat, amelyeket hallani szeretnénk.
Különösképpen akkor, amikor a hang forrása távol van (például egy színpadon), a környezet zajai zavarhatják a beszédértést. És bár a készülék erősíti a hangokat, nem javít azok tisztaságán. A hallókészülék egy olyan gép, amely nem többszörözheti meg a hallás élményét, de segít abban, hogy a maradék hallóképesség jobb hallásélményhez juttasson.
A hallókészülékek anatómiája
Több
mint ezerféle hallókészülék létezik. Ezek mindegyike miniatűr
mikrofont, erősítőt és hangszórót, illetve elemeket tartalmaz. Típustól
függően egyedi jellegzetességek szerint képesek lehetnek szűrni vagy
blokkolni a háttérzajokat, zajos környezetben csökkenteni az erősítést,
illetve hangosítani, ha szükséges. A hallókészüléket lehet az egyik
(monaurális erősítés), vagy mindkét fülben viselni (binaurális
erősítés).
Általánosan
elmondható, hogy olyan hallókészülék javasolt, amelynek akusztikai
paraméterei a beteg halláscsökkenésének a leginkább megfelelőek.
Hallókészülék kizárólag fül-orr-gégészeti szakorvosi vizsgálat,
hallásvizsgálatok alapján klinikai audiológus szakorvos által
javasolható.
A
hallókészülékek két fő csoportja a digitális, illetve az analóg
készülékek. A kétfajta hallókészülék a fül mögött (BTE:
behind-the-ear), a fülkagyló belső felszínén (ITE: in-the-ear), a
hallójáratban (ITC: in-the-canal vagy CIC: completely-in-the-canal)
helyezkedhet el. A digitális hallókészülékek kifinomultabbak, lehetnek
nagyon drágák, hiszen beültetett számítógépes technológiájuknak
köszönhetően erősítésük a halláscsökkenés profiljának megfelelően
egyénileg változtatható.
A
hallójárati készülékek viselése kényelmesebb, de ezek csak enyhe
halláscsökkenés esetén használhatóak, mert nagy erősítésre nem képesek.
Mivel egyedileg készülnek, sajnos nincs lehetőség arra, hogy rendelés
előtt kipróbáljuk őket. A fül mögötti készülékek előnyei, hogy nem
igényelnek annyi karbantartást, cseréjük egyszerű, erősítésük nagyobb,
kezelésük egyszerű, jobb hangminőséget biztosítanak. Léteznek
szemüvegszárba épített hallókészülékek is. Kifejezetten súlyos fokú
halláscsökkenés esetén megfelelő erősítést esetenként csak a régi,
testre erősíthető, "dobozos" hallókészülékek biztosítanak.
Speciális hallókészülékek, implantátumok
Léteznek
sebészileg beültethető hallókészülékek is - a fül mögötti csontba, a
középfülbe, a középfül és a belső fül határán lévő kerek ablak
membránjára, a belsőfülbe vagy az agytörzsbe juttatva el a hangot vagy
az elektromos impulzust. A legkisebb beavatkozást a fül mögötti csontba
ültetett csavar jelenti, amelyre a hangokat rezgésekké alakító külső
egységet csatlakoztatva zenei hallás érhető el (a készülék neve BAHA:
bone-anchored hearing-aid).
A
középfülbe ültethető (implantálható) készülék esetén az erősítő nem egy
kis hangszórót hajt meg, hanem egy vibrátort, amelyet valamelyik
hallócsonthoz illesztenek, ezáltal biztosít zajmentes, hanghű
jelátvitelt. Kétoldali teljes, vagy azzal határos halláscsökkenés
esetén a belsőfüli implantátum (más néven cochleáris implantátum)
a középfül hangvezetését megkerülve a belsőfülben lévő idegvégződések
elektromos stimulálásával kelt hangérzetet. A betegek egy szűk
csoportjánál - amennyiben a hallóideg, vagy a belsőfül szerkezete vagy
működése beteg - az agytörzsi implantáció jön szóba. A kifejezetten
drága készülék elektródjait tartalmazó tappancsot idegsebészeti műtét
keretében helyezik a nyúltvelő hallásért felelős magcsoportjainak
közelébe.
Utókezelés
A hallókészülék használatbavételét követően a betegek körülbelül 40 százalékánál a készülék további beállítására van szükség. A hallókészülék beállításainak pontosítása céljából a viselés első hónapja után célszerű hallásvizsgálatot végezni. Műtétileg beültetett hallókészülékek esetén a megfelelő eredmény eléréséhez a műtétet követő utókezelés és rehabilitáció legalább olyan fontos, mint maga a műtét.
Kockázatok
A betegek nagy része végül nem viseli a készülékét - esztétikai okból, vagy a megnövekedett zajszint miatt. A másik probléma a hallókészülékekkel az, hogy az illeszték - vagy maga a készülék viselése kényelmetlen, a hallójárat öntisztulása zavart szenved, a fülzsír megreked.
Előnyei miatt azonban mégis érdemes viselni a hallókészüléket - a halláscsökkenés minél korábbi fázisában. Sajnos az érintettek gyakran még ma is szégyellik készüléküket, kiközösítéstől tartanak. Jó lenne, ha a hallókészüléket viselő emberek valóban nem lennének "különlegesebbek", mint a szemüvegesek.
Tovább az eredeti cikkhez