Iskolai tanulmányaink nagy része szóbeli kommunikációra alapszik. Tantermeinket úgy kellene kialakítani, hogy azok fejlesszék a gyermekekkel való és a gyermekek közötti kommunikációt. Ehhez tartozik, hogy a beszéd a tanterem egész területén tisztán és megerőltetés nélkül érthető legyen.
Egyre nő azon vizsgálatok száma, amelyek bizonyítják, hogy az akusztikai feltételek egyáltalán nem felelnek meg az elvárásoknak. A hosszantartó visszhangban és állandó zajban eltöltött idő korlátozza a tanulást és a tanítást egyaránt. Az érintett auditív és kognitiv funkciók nagy mértékben felelősek a beszéd- és írástudás elsajátításában.
Egy kutatás keretén belül iskolás gyerekek írásbeli teljesítőképességét vizsgálták, miközben akusztikus hatások érték őket. A kiemelt teljesítőképesség mellett vizsgálták a zajhatások okozta megterhelést iskolában és otthon egyaránt, mint ahogy a közérzetre gyakorolt hatásokat is. Az iskolákban végzett építési és akusztikus mérésekkel, vizsgálatokkal a stuttgarti Frauenhofer Intézet foglalkozott. A továbbiakban a visszhang okozta hatásokról olvashatunk, a hallásértésre és a teljesítőképességre gyakorolt hatásokról az osztályteremben.
A szúrópróbáról
A kutatásban összesen 487 gyerek, 17 második osztály és 4 első osztály vett részt 8 stuttgarti általános iskolából. A 7 és 8 év közötti gyermekek szülei írásban beleegyeztek, hogy gyermekeik adatai részt vegyenek a tanulmányban.
A módszer
A visszhang befolyásja a hallás utáni teljesítőképességet. Emiatt a következő feladatokat alkalmazták:
Hangmegkülönböztetés:
3 képet mutattak gyerekeknek könnyen megnevezhető tárgyakról, amelyek hasonlóan csengenek, ha megnevezik őket szóban (pl. Fee- Reh- See). Egy szó eközben elhangzott akusztikusan is. A feladat az volt, hogy a szónak megfelelő képet a feladatlapon bekarikázzák. Az összes szó valamilyen zavaró zajjal együtt hangzott el. A kísérlet 70%-os szövegértést eredményezett a második osztályosoknál.
Mondatértés:
A gyerekek bonyolult utasításokat kaptak, amelyekre előre elkészített kérdőíveket kitöltve kellett válaszolni. A képeket egy laptopon lehetett látni. A hangokat egy a laptophoz csatlakoztatott hangfalon keresztül lehetett hallani, amely a tanári asztalon állt, rögtön az első sorral szemben. Egy méteres távolságban 66 dB-t mért a beszédszintmérő. A gyerekek a saját osztálytermükben is végezték a kísérletet és párhuzamosan is folyt egy verzió, amely pedig egy, a kísérlethez kialakított teremben ment végbe, ahol a visszhang középértékét 0.5 másodpercre állították. A sorrend a következő volt: először a kísérleti szoba, majd pedig az osztályterem. Minden tanuló ugyanolyan székeken ültek mindkét teremben.
Zaj-kérdőív:
Csak a második osztályosokon végezték el a tanulmányt. A kérdőív olyan szituációkat foglalt magába, amelyek csak osztálytermekben mehetnek végbe (pl.: „Ha mindenki a saját munkájával foglalkozik, tehát csöndes munka folyik, valóban csönd van-e az osztályterembe?", „Jól megértem azt, amit a tanárnő mond"), külső zaj esetén („Ha ki van nyitva az ablak az osztályteremben, rosszul értem a tanárnőt") és rákérdezett az otthoni körülményekre is. A feladatokat a kísérletet vezető olvasta fel, a gyerekeknek eközben az volt a feladata, hogy a kérdőíven 'x'-xel válaszoljanak „Igaz", „Nem igaz" kérdésre.
Eredmények
Hallásértés:
Abból a feltevésből indulunk ki, hogy azok a gyerekek, akiknek osztálytermük hosszantartó visszhangról tanúskodik, jobb hallás utáni teljesítőképességet mutatnak. Azoktól a gyerekektől, akik gyengébb akusztikájú tantermükben ülnek, nincsenek nagy elvárásaink. A kísérletek azt bizonyítottak, minél magasabb a visszhangkülönbség értéke, annál világosabban látszik, hogy a kísérleti szobában a teljesítőképesség értéke magasabb, mint az osztálytermekben. Ez a javulás nem köthető össze a teremváltással és az ezzel járó feltételezett motivációnövekedéssel; egyértelműen a hosszantartó visszhang az osztályteremben az oka a gyengébb teljesítménynek.
Mondatértés:
Nem mutat különösen jobb eredményeket a tesztszoba. Ez a beszéd csökkenésével magyarázható - hiányzó információkat ki lehet egészíteni az elhangzott szöveggel egyező, látható szöveg alapján.
Zajmegterhelés:
Hosszantartó visszhang az alapzajszint növekedéséhez vezet,minthogy a zajok tovább benn maradnak a teremben. Ez az osztálytermekben kikerülhetetlenül előforduló zajokra, mint a lapozás, matatás a táskában, háttámlák, stb. is érvényes,ezért nem tud egy állandó „csönd" kialakulni. Gyerekek kisebb akusztikájú teremben jelentéktelen megterhelésről tanúskodnak, mint gyerekek a hosszantartó visszhangú teremben.
Összegezve ezek a megállapítások bizonyítják, hogy egy jó akusztikájú terem vezet a pihentető tanórák sikerességéhez.