Jól hall-e a gyermekünk?

A beszéd elsajátításának alapfeltétele az ép hallás. Tartósan fennálló halláscsökkenés esetén a sérülés mértékének megfelelően, a gyermek beszédfejlődésében és magatartásában zavarok jönnek létre.

A hallássérült gyermek életútját jelentősen befolyásolja a hallássérülés felismerésének, és diagnosztizálásának időpontja. Részben műtétekkel, gyógyszeres kezelésekkel a hallás javítható, a panaszok megszüntethetők. Más esetekben hallókészülékkel való ellátás után rendszeres audiológiai kontroll vizsgálatokra, folyamatos beszédterápiára van szükség. Sajnálatos tény, de gyakran előfordul, hogy a tájékozatlanság, a tapasztalatlanság, a nem megfelelő információk miatt a gyermek nem kerül időben szakemberhez. (fül-orr-gégészhez, audiológushoz, gyógypedagógushoz, szurdopedagógushoz, logopédushoz).

Éppen ezért gyermekünk fejlődésének reális megítélésében segíthet, ha röviden áttekintjük egy átlagosan fejlődő ép hallású újszülött, csecsemő és kisgyermek életkorának megfelelő hallási reakciókat, és az ezzel párhuzamosan meginduló beszédfejlődést.

Újszülött korban a kisbaba reflexes szinten csak hirtelen keltett, erős zajra, hangokra reagál. Átkaroló mozdulatokat végez, pislant, összerándul, vagy abbamarad a mozgása. Sírása fokozatosan differenciálódik, így jelezve környezetének közérzetét, kívánságait. Három hónapos kor körül, már megfigyelhető reflex-válaszon kívül zenére, dallamosabb csengő hangjára figyel, az ismert emberi hangra megnyugszik. A harmadik hónap után, a csecsemő felhagy az éppen végzett tevékenységgel, tudtunkra adja, hogy észleli a hangot. Hat hónapos korban a síró gyermek a szeretett személy hangjára már akkor is megnyugszik, ha az látóterén kívül van. A hangforrást keresi, a hang irányába fordul. A gagyogása egyre gazdagabbá, színesebbé, gyakoribbá válik.

Fontos megjegyezni, hogy kb. fél éves korig a halló és a hallássérült gyermek hangadása, gagyogása között nincs számottevő különbség. Ugyanis az első hat hónapban megjelenő gagyogás, biológiai programként velünk születik. Így még ebben az életkorban egy egészséges csecsemő esetében, csak a hallási reakciók elmaradása kapcsán merülhet fel a hallássérülés lehetősége. Fél éves kor után hangingerek hiányában a hangadás elszíntelenedik, elszegényesedik, majd abbamarad; a beszédfejlődés leáll.

Az ép hallású hét-nyolc hónapos kisgyermek már érdeklődve figyel a beszélőre, néhány szót megért, nevére biztosan reagál. Egy éves kor körül megjelennek az elő szavak, szókapcsolatok, a környezet zajaira, beszédhangra való reakciók. Saját nevét suttogó hangon ejtve is felismeri, egyszerű felszólításnak eleget tesz.(pl.: add ide, mutasd meg, hogy hol van a...). Egy kétéves gyermek a súgott beszédet kb. 4-5 m-ről hallja, az elmondott szavakat visszamondja. Ép hallás és normál beszédfejlődés esetén legkésőbb hároméves korra, a főbb nyelvtani szabályok helyes alkalmazásával kialakul az összefüggő beszéd. Mindezekből látható a nyelvfejlődés és a hallás szoros összefüggése.