A
zajszennyezés nemcsak halláskárosodásért, idegrendszeri panaszokért
vagy szívritmuszavarért felel, de a legújabb kutatások szerint a lárma
hatására több gyomorsav áramlik vissza a nyelőcsőbe, azaz súlyosbítja a
refluxbetegséget.
Európában
a zajszennyezés terén ma Olaszország vezet. Az ENSZ Egészségügyi
Világszervezete kilencvenhat olasz városban vizsgálta a zajszintet, és
egy település kivételével mindenütt jelentős zajszenynyezést talált. Ez
az egyik fő oka annak, hogy rengeteg, mintegy hétmillió talján
nagyothall, és a megsüketülők száma évről évre növekszik. E nemes
versenyben sajnos mi magyarok is dobogósok vagyunk: Budapest Európa
harmadik legzajosabb városa. Ez nagyon nagy baj, mert a statisztikák
szerint a zajszennyezés évekkel rövidíti meg a városlakók életét.
Érdekes
módon az ornitológusok előbb figyeltek fel a zajszennyezés
(állat)egészséget károsító hatására, mint a humán orvosok. Számos tudós
szerint a városokban elsősorban azért csökkent jelentősen a madarak
száma, mert a lárma rossz hatással van a nemi életükre. Ugyanis a
nőstények egyszerűen nem hallják meg a hímek párcsalogató énekét, a
ragadozó állatok felbukkanását jelző figyelmeztető füttyről már nem is
beszélve. A fülemülék hagyják magukat a legkevésbé, és derekasan
igyekeznek alkalmazkodni a megváltozott helyzethez: urbánus dalos
példányaik átlagosan 14 decibellel hangosabban énekelnek erdőlakó
társaiknál...
Térjünk
vissza az emberekhez. 140 decibel felett beszélünk fájdalomküszöbről,
amikor az elviselhetetlenül hangos zaj már halláskárosodást okoz. Az is
köztudott, hogy a tartós hangszennyezés nem egyszerűen fejfájást, hanem
súlyos migrént, valamint koncentrációs és érzelmi zavart is kiválthat.
Ez nem kis mértékben annak tulajdonítható, hogy az éjszakai lármában
(egy Triesztben végzett felmérés szerint hajnalban is 55–75 decibel
feletti a zaj) egyszerűen képtelenek aludni az emberek, és ezért náluk
ki sem alakul a mély alvás fázisa.
Drezdai
tudósok laboratóriumi körülmények között most bebizonyították, hogy a
zajszennyezés fokozza a gyomorsav termelését és visszaáramlását az
emésztőrendszer felsőbb szakaszaiba. Stephan Mielke
professzor 46 refluxos beteget és egy tíztagú egészséges
kontrollcsoportot vont be a kísérletébe. A mesterségesen kiváltott
zajártalom előtt és után gasztroszkóppal, azaz a szájon át a gyomorba
vezetett hajlékony endoszkópos eszközzel, kamerával vizsgálták a
gyomornyálkahártyát, és a nyelőcsőben ún. pH-mérést végeztek, amellyel
az oda jutó sav jelenlétét igazolták. Kiderült, hogy a refluxosok több
mint felében jelentősebb mértékben súlyosbodtak a panaszok – jóval
nagyobb arányban, mint a nem beteg kontrollcsoportban. Tehát a zaj az
eleve sérülékenyebb, emésztőszervi problémákkal küzdőkre hatott igazán
károsan. Ennek pontos mechanizmusa még nem tisztázott, de nyilván a zaj
okozta stressz ingerli az idegrendszert, és azon át az emésztőrendszer
savkiválasztását.
Hangosan élünk, és ennek a fiatalok sokszor nincsenek is tudatában. Nemcsak a technozene dübörög a diszkókban, de a látszólag ártalmatlan MP3- és iPod-lejátszók a fülhallgatón át közvetlenül bombázzák zajjal a dobhártyát. A füljáratban ennek intenzitása néha eléri a felszálló repülőgép motordübörgését. Ennek fényében a zaj és a reflux közti új felismerés szinte már nem is meglepő. A zajjal egész testünk egészségét szennyezzük.
Tovább az eredeti cikkhez