Szabadidős zajforrás elsősorban a zenehallgatás. Nemcsak a hangerőtől függ azonban, hogy mennyire káros, hanem a zene típusától is. A szimfonikus zenekar élő koncertjein a zajterhelés nem olyan súlyos, mint egy rockkoncerten.
A fülhallgató viselése nyilván nagyobb zajterhelést okoz, közvetlenül kapjuk az akár 100 dB-nyi hangot. A háttérzajtól függően hangosítjuk meg a fülünkben üvöltő zenét, de mindenki találkozhatott már buszon, trolin olyan fiatallal, akinek a zenéjét kettővel előbb ülők is szinte tisztán hallják. Gondoljunk bele: a munkásokat 85 dB fölött fülvédő használatára kötelezik, mi meg önkéntesen terheljük ennél jóval nagyobb értékkel a fülünket.
Nemcsak a zenehallgatás, hanem egyéb szabadidős tevékenységek is zajszennyezéssel járnak. Például uszodákban magas lehet a zajszint, a víz jó hangvezető képessége miatt. A motorozás ismét magas, 100 dB-t is elérő zajjal jár, amely nem is a közlekedés vagy a motorzúgás, hanem a motoros füle mellett elsüvítő szél hangnyomása.
Bevásárlóközpontokban sétálgatni sem a legzajmentesebb szórakozás, képzeljük csak el, hogy a zene, tömeg, esetleg szökőkutak vagy egyéb berendezések együttesen mennyi zajt bocsátanak ki. Létezik erre is zajkorlátozás, de ahogyan a közlekedési zajnál is láttuk, a maximalizált értékek alatt is ártalmas hatásoknak vagyunk kitéve.
Szabadidőnkben tehát legfeljebb egy könyvtárban, kint az erdőben vagy lakásunkban hangos zene és tévé nélkül lehetünk mentesek a zajtól – amíg a szomszéd el nem kezd falat fúrni…
Tovább az eredeti cikkhez