A kutatók új módszert találtak a krónikus fülcsengés, vagyis a tinnitusz csillapítására. Az egyik nyaki ideg stimulálásával és hangok lejátszásával indítják újra az agyat.
Jelen pillanatban nincs gyógymód a tinnituszra, melynek hatása a bosszantótól egészen a legyengítőig terjedő skálán mozoghat. A betegség az Egyesült Államokban mintegy 23 millió felnőttet érint, köztük minden 10. idős embert, és a veterán katonák 40 százalékát.
A 66 esztendős Gloria Chepko esetében, aki négyéves kora óta szenved krónikus fülcsengésben, a néha tücsökciripelés, máskor csengőszerű hang fáradtan erősebb.
”Szörnyű” - mondja. ”Néha nagyon hangos, és akkor is felhangosodik, amikor valamilyen stressz ér, ha hosszú ideje sétálok, és amikor kimerülök. Ha szellemileg kifáradok, és leülök, csak ezt a hangot hallom.”
Egyes emberek, például az olyan veterán katonák esetében, akik a hangos robbanások és fegyverropogás következtében halláskárosodást szenvedtek, a morajló, kattogó vagy süvítő hang már a normális életet is akadályozza. Az USA veteránügyi minisztériuma évi egymilliárd dollárt költ a tinnitusszal kapcsolatos egészségügyi segélyekre. A szakértők szerint ez számít a leggyakoribb katonai szolgálattal összefüggő rendellenességnek az Irakból és Afganisztánból hazatért katonák között.
A kutatók úgy vélik, hogy a betegséget halláskárosodás vagy idegkárosodás okozhatja, amihez az agy sikertelenül próbál alkalmazkodni.
”Az idegkárosodás vagy cochleáris trauma hatására bekövetkező agyi változások rendellenes idegi tevékenységet okoznak, amelyek valószínűleg a krónikus fájdalomért és a fülcsengésért felelősek” - állítja Michael Kilgard, a Texasi Egyetem kutatója, a Nature folyóiratban közzétett tanulmány társszerzője. ”Úgy véljük, hogy a hangok feldolgozásáért felelős agyi terület, az auditív kéreg túl sok idegsejtet utal bizonyos frekvenciákhoz, és kudarcba fullad a helyzet.”
Ennek helyreállítása érdekében a kutatók patkányokon teszteltek egy elméletet, mely szerint újra lehet indítani az agyat, ha átképzik arra, hogy a hibás neuronok visszaálljanak normális állapotukba. A tinnituszban szenvedő patkányokban elektromos árammal stimulálták a fejből a nyakon át a hasig futó bolygóideget, miközben egy bizonyos magas hangot játszottak le. Stimulálás esetén az ideg azáltal ösztönzi az agyi változásokat, hogy idegi átvivőanyagként funkcionáló vegyületeket, például acetilkolint és noradrenalint szabadít fel.
Azokban a patkányokban, amelyek a hangot hallották és a stimulálásban is részesültek egyszerre, akár három és fél hónapra megszűnt a fülcsengés, míg a csak hangot halló illetve csak idegi stimulálásban részesülő kontroll állatokban nem enyhült a fülcsengés.
Az idegi válaszok vizsgálata a hallókéregben normális szinteket mutatott azokban a patkányokban, amelyeket a stimulálás és a hang kombinációjával kezeltek, ami azt jelezte, hogy a tinnitusz elmúlt. A kutatók szerint a kezelés nem csak újjászervezte a neuronokat, hogy így eredeti frekvenciájukra reagáljanak, hanem az agy válaszait is élesebbé tette.
”A lényeg az, hogy a korábbi kezelésektől eltérően nem csak elmaszkírozzuk illetve elrejtjük a fülcsengést” - nyilatkozta Kilgard. ”Az agyat átállítjuk abból az állapotból, amelyben tinnituszt generál egy olyan állapotba, amelyben nem generál fülcsengést. Megszüntetjük a tinnitusz forrását.”
A humán klinikai kísérleteket a következő hónapokban kezdik meg. Navzer Engineer, a tanulmány vezető szerzője szerint az első kísérleteket Európában végzik majd.
A bolygóideg stimulálást (VNS - vagus nerve stimulation) jelenleg is alkalmazzák körülbelül 50 ezer epilepsziában vagy depresszióban szenvedő beteg esetében.
”Az idegi plaszticitást generáló, minimálisan invazív módszer lehetővé teszi számunkra az agyi áramkörök pontos manipulálását, ami gyógyszerekkel nem lehetséges” - számolt be Engineer. ”A hangok párosítása és a bolygóideg stimulálás kombinálása a sérült áramkörök ”újrahuzalozásával” és a fantomhangot létrehozó rendellenes működés helyreállításával megadja ezt a pontosságot.”
Chepko a többi beteghez hasonlóan már megtanult együtt élni a hanggal.
”Találnom kell valami más módot a pihenésre és a helyzet kibírására; veszek egy fürdőt, lazítógyakorlatokat végzek, vagy csak lefekszem és nézek magam elé, esetleg olvasok, attól függően, milyen súlyos a helyzet. Tulajdonképpen megtanultam vele élni és túlélni.”
Tovább az eredeti cikkhez