Ha úgy láttad meg a napvilágot, hogy kaptál három ajándékot,
Szépséget és csinosságot, harmadiknak okosságot, az már nem rossz!
Az évek múlnak és majd magad látod, ez nem elég a boldogsághoz,
Ahhoz bizony szerencse kell, mert semmi sem fenékig tejfel.

tovább..

Hertának egyszerre két komoly hódolója akadt. Az egyik velük egy házban lakott, együtt játszottak gyerek korukban, de csak most vették észre, hogy ennek vége, mert felnőttek lettek. A másikat nem régen ismerte meg egy társaságban. Tulajdonképpen egyikbe sem volt szerelmes, de mindegyik szimpatikus volt számára. A szelíd, szorgalmas Gézához sok kedves emlék fűzte, míg az udvarlásra termett Béla az újdonság erejével hatott. Végül úgy döntött, hogy meg akarja ismerni Bélát, Géza amilyen ragaszkodó, még úgyis vár rá egy kicsit. Ha Bélában csalódna, majd visszamegy Gézához, persze ezúttal már nem játszótársnak.

tovább..

Az egyetem előkészítő tanfolyamán találkoztam Gyöngyivel. Érdekes, szép arca volt, még a nők sem tudtak elsiklani felette, nekik is észre kellett venni őt. Én nem tudtam levenni róla a szemem, a szomszédomnak is rögtön felhívtam rá a figyelmét. Egyenes derékkal, egy elegáns blúzban, szinte királynői tartással ült a padban Margóval, a barátnőjével. Néha a teremben körülhordozta a tekintetét és mindenkire mosolygott.

tovább..

Július volt, meleg nyári nap. A gyárban ebédidő lévén, a dolgozók az udvaron sétálgattak, vagy csoportokba verődve beszélgettek. A műhelyek ilyenkor üresek voltak, még a nagy műhely is. A nevét onnan kapta, hogy ez volt a gyár legnagyobb műhelye. Nagyjából középen az anyagszállító targoncák részére kialakított út, mintegy kettészelte a műhelyt. Az egyik részében csak férfiak dolgoztak, míg a másik részében nők – kivéve a hosszanti fal mellett lévő esztergagépeket – ahol szintén férfiak dolgoztak.

tovább..

A búcsú általában sok vendéget vonzott egy-egy községbe a környező falvakból. Most is éppen búcsú volt egy nyugat-dunántúli helységben. Két hosszú sorban kígyóztak a sátrak, rengeteg édességgel és bazári áruval. Nem hiányoztak a körhinták és a hajóhinta sem. Ezeknek most csak a zenéje szólt hívogatóan, mivel így délidőben csupán néhányan nézelődtek a környéken.

tovább..

Én úgy szerettem a kis Petikét,
Ahogyan most Pétert,
Csakhogy akkor dédelgettem,
Most már fel sem érem.

tovább..

Jani bácsi eltemette a két hűséges asszonyát,
Végül ő is nyugodni tért kilencvennégyet lépve át.
Holtak honában síri csend békésen pihen a család,
Sírfelirat igazolja, hogy menedéket ott ki talált.

tovább..

Mirti nagy izgalommal várta nagyon régi álma beteljesülését. Érthető, hisz már nem csak vágy volt, hanem remény is, méghozzá megalapozott, formába öntött remény. Ugyanis adva volt, hogy egy ebtenyésztő husky szukájának a következő almából Mirti választhat magának egy kedvére való kis kölyök kutyát. Pillanatnyilag nem lehetett mást tenni, mint számolni a napokat.  tovább..

Egyszer már sok éve a véletlen úgy hozta,
A Mirtihez szegődött egy kis kóbor cica.
A kislányt, s anyukáját szorgosan kísérte,
Míg meg nem érkeztek a lakóhelyükre.

Megsajnálták szegényt nyomban megetették,
Azt hitték utána, majd lelép a kis vendég.
Bizony azt várhatták, mert a cirmos maradt,
Akadt számára mindig, néhány finom falat.

tovább..

Gáborkának nagyon régi vágya,
Hogy legyen egy kis kutyája,
A szülők soká ellenkeztek,
De végül mégis csak engedtek.

A kis eb egy dobozban érkezett
Az ijedtségtől éppen hogy csak létezett,
Kicsi szíve nyugtalanul kalimpált
A négy lába reszketett, ahogyan állt. tovább..