Egyszer volt, hol nem volt, még az 1940-es évek elején, egy vidéki város peremén, éldegélt egy szegény özvegy asszony három gyermekével. Kora reggeltől, késő estig keményen dolgozott az asszony, mégis éppen hogy csak megéltek valahogy.

A harmincadik évét csak néhány évvel lépte túl, a nagyon szemrevaló, szorgalmas teremtés. Akadt is kérője szép számmal, de ő mindegyiknek nemet mondott, nem akart mostoha apát a kis árváinak. Nagyon szerette őket, csak értük élt és dolgozott. tovább..

Rezső, ébren vagy? Jó lenne, ha már nem aludnál tovább, mert aztán éjszaka megint járkálni fogsz.
 - Igazad van Lidi, kínos volt a tegnap éjjel az biztos. Te sem tudtál tőlem aludni, de hát itt nem lehet kimenni, ha nem megy az alvás. Muszáj volt a lábaimat megmozgatni, mert nagyon fájtak. tovább..

Julika az ablaknál áll és a havas tájban gyönyörködik. Csodálatos ez a hegyi táj. Igaz ők is hegyvidéken laknak, de az egészen más. A családi ház ablakán, ha kinéz, csak a szemben lévő házat látja,és az utca kis részét. Utcájuk a völgyben halad, meredek földpartok között. Ha tekintete szárnyalni akar, fel kell menni a szőlő hegyre, illetve kirándulni.
tovább..

Csak egyszer volt, és hol nem volt, a két testvér itt helyben volt,
Sanyi névvel az egyik és Gyurival a kisebbik.
A Sanyi nagyon rossz gyerek, állandóan csak tekereg,
Az iskolát elkerüli, öccsét magával cipeli. tovább..

Egy vidéki város tüdőbeteg gondozójában sokan várakoztak. Felnőttek és gyermekek egyaránt. A fehér padokon úgy ültek sorban, mint egy összetartozó nagy család. Valóban van egy összetartó kapocs közöttük, ugyanaz a kór, illetve az attól való félelem pecsételi meg a sorsukat. tovább..

Karola egy nyugdíjas özvegyasszony volt. Rendezett körülmények között élt. Szép, nagy, kertes, házban lakott, amit még a férjével építettek. Egyedül élt, de szerencsére a közelében lakott a fia feleségével és két gyermekével.

Állandó, szoros kapcsolat volt köztük, a nagymama rendszeresen besegített a fia családjának.  Mindig akadt részére valami tennivaló, ő ezt természetesnek vette és örömmel tette.

tovább..

Ica nem tartozott a problémázó személyek közé, sok mindent egy vállrándítással intézett el. Ha panaszkodtak neki, azt mondta: - ugyan, nem kell mellre szívni – és nevetett. Gyakran csak ennyi volt a véleménye, ezt szinte egy vicc poénjának szánta. Ezzel részéről a téma be is volt fejezve, hacsak el nem mesélte valakinek, hogy: "képzeld ez a kis buta ilyen dolgokon képes rágódni!" tovább..

A zsúfolt villamoson álltam, olyan időszak volt amikor a diákok mentek haza az iskolából. Körül néztem, végül egy szemben ülő középiskolás korú lányt kezdtem tanulmányozni. Nagyon szép bőr feszült a szabályosnak mondható arcán. Az orra jobb oldalán egy pirszinget hordott. A fogai is megérdemelték, hogy mutogassa, tudatában is volt ennek. A haja szőkére festett, nagyon gondozott és komoly szakértő munkájáról tanúskodott. Egyébként minden, ami látható volt rajta, drága, márkás holmi volt. tovább..

A közelmúltban felújított Nyugati-téren a villamoshoz igyekeztem. Rég jártam erre. Igazi világvárosi kép fogadott.

Egy pillanatra visszakalandoztam a múltba. Valamikor a 49-es villamos a kelenföldi – és a nyugati pályaudvar között közlekedett. Itt volt az egyik végállomása. Akkor csak egy szinten bonyolódott le a forgalom, ami lényegesen kisebb volt a jelenleginél. Azóta épült a gépjárművek részére egy felüljáró, elkészült a kék Metró a gyalogos aluljáró rendszerével. így már három szint áll az utazó közönség szolgálatában gyakran ez is kevésnek bizonyul.

tovább..

A múlt század első felében az öltözködés szorosan az életkorhoz és természetesen, mint az általában, a pénztárcához is kötődött. Egy kisvárosban, vagy netán falun, szóbeszéd tárgya lett, aki a helyi szokásoktól el merészelt térni. Ezekről a szokásokról,azaz az akkori divatról szeretnék egy kis ízelítőt adni, nem mint szakértő, hanem mint a gyerekkori emlékeit átélő felnőtt. tovább..