Kellemes tavaszi nap volt. A kertekben már virágzásnak indultak a mandulafák.  A verebek vidáman csicseregve hordták a fészekrakás kellékeit. Kora délután volt, a családi házakkal szegélyezett egyenes utca Csipke Rózsika álmát aludta. Olyan volt, mintha mindenki elköltözött volna. Most egy hórihorgas fiú jelent meg az utca végén. Ráérősen jött, aktatáskáját lóbálva. Megállt az egyik modern családi ház előtt és becsengetett. Hamarosan megcsikordult a kapuhoz vezető kavicsos út, egy mosolygós, középkorú nő siető léptei alatt.  tovább..

1944. február 5-dikét mutatott a naptár, a fővárosban – mint mindenütt – teljes volt a sötétség. Ez akkor a háborús viszonyok miatt természetes volt. Minden ablakra este felrakták a sötétítő kereteket és reggel levették. Rendőrök járták az utcákat és becsengettek oda, ahol véletlenül kiszűrődő világosságot észleltek.  tovább..

Gyermekként én vártam nagyon,
Hogy az első hó lehulljon,
Ünnepélyes a sok fehér
Meseországgal is felér. tovább..

Sokkal többször várlak, mint ahányszor jöttök
Az ablakból figyelek, közben főzők, sütök
Addig-addig várok, míg bele fáradok
Ha a nap leáldoz, le úgysem láthatok.
tovább..

A családi ház építés kellős közepén tartottunk, mikor egy fára ragasztott hirdetést vettünk észre. Ez  egy burkoló anyagokat árusító, de megszűnő raktár végkiárusítását hirdette. Nekünk éppen aktuális volt ez a téma, így elmentünk megnézni. Sajnáltuk, hogy előbb nem értesültünk erről a felszámolásról, mert egyedileg tervezett és nagyon szép árut találtunk. A baj csak az volt, hogy gyakorlatilag üres volt a raktár. A választék is elég gyér volt már és a maradék készletek sem voltak számottevők. Néhány doboz csempét azért sikerült vásárolni. Találtunk egy padlóburkoló lapot, ami nagyon megtetszett. Azonban éppen csak a tényleges szükségletet fedezte, tartalék már nem volt belőle. Nagy gondban voltunk. A raktár tulajdonosa felajánlotta, hogy szükség esetén a nagybani vásárlóitól szerez nekünk egy dobozzal. Így megvettük ezt a padlólapot.  tovább..

Angéla szaporán lépkedett a fagyos úton. Hó csak az út szélén tornyosult, a járda csaknem mindenütt le volt takarítva, mintha ez is része lett volna a karácsonyi készülődésnek. Az égen komor hófelhők gyülekeztek, a távoli hófödte hegyeken, még látszott a napsugarak halvány sziporkája. A kis falú utcái néptelenek voltak, mindenkinek a házban akadt dolga. December 23-dika volt, szent este előtti nap.   tovább..

Viktória borongós hangulatban vizsgálgatta magát a tükörben: – ”Istenem, lassan már én sem ismerek magamra!” – suttogta. Leült az ágya szélére és tovább tűnődött: – ”Mi lesz velem, rosszul, nagyon rosszul alszom, így a reggelek egyszerűen elviselhetetlenek. Nincsenek barátaim, nincs senkim, ha valami történne velem észre sem vennék, már nem hiányzom senkinek sem!” –  tovább..

Közeledett a karácsony, a nyolc éves Mirtilke lefekvés után is azon töprengett, hogy mit kérjen ajándékba. Minél többször végig nézte a játékboltban a polcokat, annál nehezebbnek tűnt a választás. Este addig gondolkozott ezen, míg a szemei lecsukódtak és mély álomba merült. tovább..

Veronika kedvetlenül rakosgatott a szépen feldíszített kis karácsonyfa alatt. A munkájával elégedett volt, de elszorult a szíve arra a gondolatra, hogy ez ismét csak: - nagy hűhó semmiért!

Már hetek óta lázasan készülődött, a szeretet ünnepére. Ujjongó örömmel várta Dórát, a kislányát, szent estére, szerény kis otthonába. 
tovább..

Szeretem a növényeket, fákat, virágokat és a többieket,
Azért gondozom a kertet, hogy nekik otthont teremthessek.
Igyekszem megérteni őket, a hangtalanul szenvedőket,
Sokkal több az ellenségük, mint aki törődik velük. tovább..